Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - SZEMLE - Gyürky Katalin: Létbe vágó pillanatok (Pavel Vilikovský: A gonosz önéletrajza)
82 SZEMLE viszontagságainak is ki van szolgáltatva, s annak esik áldozatául. Ugyanúgy, ahogy a Tájkép táj nélkül szereplőnélkülisége is olyan képet tár elénk, amely lényegében megsemmisült, mérgező, és ez olyan aláfestést nyújt a többi írásnak, melynek segítségével végül összeáll az egész kötetet átszövő, áradó kiszolgáltatottság, amelyből úgy tűnik, hogy a történetek szereplői úgy gondolják, az e- gyetlen kiút csak a halál, az erőszak vagy a különböző tudatmódosító szerek adta kéj lehet. Alig találunk olyan történetet, amelyben ezek egyike ne jutna determináló szerephez, megsokszorozva az alávetettség lehetőségeinek számát. Még az olyan kevésbé sikerült darabokban, mint például a Kigyomlálni a jégvirágot című novellában is több szinten működik a főhősnő perifériára való szorultsága. Ezt nemcsak a rendszer, illetve a neme, hanem homoszexuális beállítottsága mellett az alkoholmámorba való fe- ledkezés, majd drogokkal való elkábítá- sa is elmélyíti. Ezzel szemben a címadó novellában sűrűsödik össze az a fajta tehetetlenség, amely a kötet összes történetét látatlanul uralja. Ami ebben a novellában a víz áradása, az a többiben a kegyetlenség áradása is, de vajon ebből az egyetlen kiút csak az elfogadás, a gyilkolás és beletörődés lehet? A kötet mind elbeszélésmódjában, mind az érintett témák tekintetében rendkívül sokszínű. Kérdés csak az, hogy a már ebben a véleményem szerint erős pályakezdő műben kirajzolódni látszó irányok — például elmozdulás a társadalom perifériáján élők világának tüzetesebb bemutatása felé - mennyire jutnak majd szerephez a szerző további írásaiban. Valamint, hogy ez milyen újdonságokat és érdekességeket tud eredményezni az olyan, itt maradéktalanul jól működő sajátosságok megtartásával, melyek a rövidpróza lehetőségeiből és a nagyon sajátos és kifejező prózai nyelvből adódtak. A folytatásra még vámunk kell, azonban addig is megpróbálhatjuk megérteni egy olyan komor, kilátásokban szűkölködő világ működésének mechanizmusait, amely nem is olyan távoli tőlünk, de sajnos (így) működik, s amelyet Potozky László az Áradásban hátborzongató letisztultsággal tár elénk. (Erdélyi Híradó Kiadó — Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, 2011) TAKÁCS ÉVA Létbe vágó pillanatok Pavel Vilikovský A gonosz önéletrajza című regényéről A kortárs szlovák irodalom élő klasszikusának tartott Pavel Vilikovský legújabb, sok más kelet-közép-európai nyelv mellett magyarra is lefordított műve, A gonosz önéletrajza két, látszólag egymástól független kisregényből áll. Az első történet, a Jozef K. tragikusan rövid magánya abból a szempontból (is) érdekes, ahogyan a szerző Franz Kafka művészetével ,játszik”. Elődjének elsősorban A per című kisregényét és szereplője sorsát írja újra, amikor a számtalan kafkai regénymotívum a csehszlovák titkosrendőrség kommunista hatalomátvételt követő ténykedésében elevenedik meg, s „fordul ki” önmagából.
