Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - SZEMLE - Takács Éva: A kiszolgáltatottság balladái (Potozky László: Áradás)
SZEMLE 81 dik. Bár tudjuk, hogy Klau helyzete kilátástalan, és ez nem is feltétlenül saját hibájából adódik; abban a pillanatban, hogy anyává válik, egyre nehezebben tudjuk a történtekért csak a rendszert és a világot hibáztatni. Az anyához, anyai ösztönökhöz kapcsolt értékítéletünk felülírja a vidékről nagyvárosba került és kihasznált lány történetét. A kötet legfontosabb szervezőelemei a család és a családi viszonyok, vagy éppen azoknak az átalakulása; az a társadalmi berendezkedés, amely rányomja a bélyegét a szereplők tetteire, s néha egyetlen magyarázatként szolgál azokra; valamint a halál. Az önkényuralmi rendszerben a családok felbomlanak, és úgy általában véve a társas viszonyok is átalakulnak, hiszen a hangsúly a túlélésre, valamint arra terelődik, hogy az a kiszolgáltatottság, amelynek minden szereplő áldozatául esik, valahogy mégis elkerülhető, megszüntethető legyen. A novellákban megjelenő alakok szinte egytől egyig a társadalom perifériájára szorult emberek. Ilyen például a Halálösztön elítéltje, a Drót a pofán „rendszerellenes” családfője, de a Vasárnapi körút alkoholistája is, hogy az Apu szeme fényé ben megjelenő kéregetőkről és csalókról ne is beszéljünk... Ez a körülményeknek való kiszolgáltatottság olyan tettekre kényszerít, mint a Galambok őrében a szeretett állatok feláldozása az empátia oltárán, vagy mint a Családterápia szereplőjének talán őrültnek tűnő döntése, hogy inkább megöli saját feleségét, mint hogy végig kelljen néznie, hogyan játszadoznak vele a meeszálló katonák. Az elnyomás, a durva társadalmi berendezkedés a kötet első felében egyértelműen uralja a novellákat. Azonban a könyv vége felé haladva ez a fajta atmoszférateremtő erő háttérbe szorul, helyét átveszi a nem feltétlenül a rendszernek tulajdonítható, valamiféle általánosabb kiszolgáltatottságnak való alávetettség, ezzel tágítva az értelmezési horizontot. A falu szűkösebb rétegéből (bár igaz, hogy már a második. Hulló lapok közt az ember című írás is a városban játszódik), átkerülünk a zajos város mindennapjaiba, ezeket pedig a társadalom által leginkább számkivetett tagjainak történeteivel reprezentálja a szerző. Olyan világ működési mechanizmusaiba nyerünk betekintést az Apu szeme fénye és az Aluljáró című müvekben, amely mellett egy nagyvárosban élve nap mint nap elhaladunk anélkül, hogy észrevennénk azoknak a meghatározó törvényszerűségeknek a jelenlétét, amelyek a mi életünkben is fontos szerepet játszanak. Az erősebb eltiporja a gyengét, megdönthetetlen hierarchia uralkodik mindenütt stb. Ezért ezek a novellák vonatkoztathatók a rendszer kritikájaként, hiszen annak egyik szegmenséből kiemelt példák segítségével mutatnak be olyan nézőpontokat, amelyeket eddig nem volt lehetőségünk látni. A valaminek alávetettség tehát olyan szervező erővé válik, ami egytől egyig fellelhető a novellákban, és nemcsak a társadalmi berendezkedés különböző szintjein, hanem jóval elemibben, a természeti környezet vonatkozásában is. Ennek bemutatását szolgálja az első olvasásra talán a többi írástól legjobban eltérő Jelenetek a téli erdőben, amelyben a menekülő ember még az időjárás
