Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - SZEMLE - Görözdi Judit: Grendel-variáció a történetkreálás esetlegességéről (Grendel Lajos: Távol a szerelem)
SZEMLE 73 lékek, érzelmek, értelmezések hálójából valamiféle személyes történetív? Létezhet-e ideologikus, tehát az életanyagra külsőleg vagy utólagosan rávitt magyarázatoktól függetlenül, amikor az autentikusnak tekintett történetelemekről is többször derül ki idővel az, hogy emlékként bizonytalanok, értelmezésként tévesek, érzelemként kiszolgáltatottak, információként hazugok? „Tizennégy évvel ezelőtt valami igaz volt, ami már nem az, az idő felülírta, bár az új igazság sem tar- tósabb a réginél. A kő ott van helyben, csak az emlékezet csúszott odáig, hogy nem tudja, hol a régi hely” (13.) - reflektálja az összefüggéseket az elbeszélő. (Bár azt, hogy az időtálló érvényességet jelképező, kertben elásott kő valóban ott van-e helyben, maga Rudi sem meri megnézni, mikor évek múltán visszatér szülővárosába.) A Távol a szerelem ily módon a próza egyik alapvető, a történet mibenlétére vonatkozó kérdését is tematizálja. Ezzel a problémakörrel a Grendel-regények visszatérően foglalkoznak, például a pálya első szakaszának müvei a nagy históriai narratíva tennészetére kérdeznek rá, a New Hont-regényeket a zajló történelem történetté szűrése foglalkoztatja. Mészáros András meglátása,2 hogy a tárgyalt kisregény - a szerző korábbi prózáival ellentétben - mennyire a személyes világán belül marad. E tekintetben - és nem csak ebben - a 2011-ben megjelent Négy hét az élet című regénnyel áll kapcsolatban. Valóban, itt a narrativizá- lás egy újabb aspektusa vetődik fel a privát történet közegében. És Grendel Lajos válaszjavaslata nem éppen derülátó: a könyv tanúsága szerint az elvileg leginkább átlátható személyes életanyagon belül sem alkotható érvényes történet és hiteles elbeszélés. Vagy ahogy Rudi ösz- szegzi a problematikát: „Ezek szerint csak fantazmagória az egész?” (50.). Végül hadd szóljak még egy vonatkozásról, amely nélkül írásom hiányos maradna. . A Távol a szerelem című kisregény megjelenése Grendel Lajosnak az írói pályára való visszatérését jelenti. Annak a rendkívüli és sikeres erőfeszítésnek a „fegyvertényét”, amellyel a szerző az afázia állapotából újra a nyelvet haszná- ló-kiaknázó-formáló alkotó státusába jutott. A szöveg különlegessége, hogy magán viseli e tapasztalat nyomait. Ezek elemzése egy külön tanulmány tárgya lehetne, amely kitérhetne a különféle kihagyásalakzatok vizsgálatára, értékes ösz- szevetésekkel szolgálhatna a lexikális, szintaktikai, szemantikai stb. struktúra grendeli alkalmazásáról a korábbi szövegek viszonylatában is. A Távol a szerelem szövege tehát a személyes történetkreálásra vonatkozó felismerésen túl - egyelőre rendelkezésre álló mélyebb elemzés nélkül, de a figyelmes olvasó számára mindenképpen érzékelhető módon - egyedülálló adalékul szolgál ahhoz a mindannyiunkat alapvetően érintő kérdéshez is, hogy mivel bírunk és miként, miközben a nyelvet használjuk. (Kalligram, Pozsony, 2012) GÖRÖZDI JUDIT 1 Vő. László János: A történetek tudománya. Bevezetés a narratív pszichológiába. Uj Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2005. 2 Elhangzott az SZMÍT által rendezett Opus-kc- rekasztal beszélgetésén 2012. június 22-én a Pozsonyi Magyar Intézetben.
