Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - SZEMLE - Görözdi Judit: Grendel-variáció a történetkreálás esetlegességéről (Grendel Lajos: Távol a szerelem)
Szemle Grendel-variáció a történetkreálás esetlegességéről Grendel Lajos Távol a szerelem című regényéről „A kő kő volt, a szikla szikla, és nem valamiféle műanyagból készült lófasz” - írja Grendel Lajos a Kalligramnál az idei könyvhétre megjelent, Távol a szerelem cimü kisregénye első oldalain. A szöveg folyamatosan visszatér ehhez a gondolathoz, hogy újabb és újabb szemszögből világítsa meg vonatkozásait: a kő az értelmezett valóság megbízható szegmensének metaforájává válik az emlékkép ellenében, a mondatban kifejezett tehetetlen düh pedig az elbeszélő rendelkezésére álló emlékszegmensek megbízhatatlanságára, minduntalan elváltozására mutat. A Távol a szerelem az élettörténet mint olyan megkonstruálásának esetlegességéről szól. Arról, hogy az élettörténet kiszolgáltatott az emlékképekben rögzített események pontatlanságának, az emlékezés mozgékonyságának és a többiek szavait alapul vevő értelmezés hazug voltának. Látszólag egy viszonylag egyszerű és nehézségek nélkül követhető történetet olvasunk. Rudi kamaszként, nevelőapja temetésére készülve ismeri meg élete szerelmét, Erikát, aki - noha évekig nem látják egymást - a kiteljesedés perspektíváját jelenti a számára. Egy tisztázatlan találkozás ezt a távlatot megtöri, Rudi élete „pótpályára” zökken, családot alapít egy másik nővel, a kiteljesedés perspektíváját a saját élettörténetéből a fiáéba helyezi át, de évtizedek elmúltával, immár későn, az Erika iránti szerelem hajdani ígéretének valóságossága is megerősítést nyer, megkérdőjelezve a „pót- életűt” kényszerű mivoltát. Pontosabban szólva nem éppen ezt a történetet olvassuk, a magam olvasata csupaszítja életút-narratívává Grendel Lajos szövegét. Az életút-narratíva az önéletrajz jellegzetes műfaja, amely a honnan hová érkezést mondja el az elbeszélő életanyagán belül retrospektív szemszögből. Fontos jegye az értelemadás, amely az életút eseményeit valamihez képest (életszemlélet, magánéleti vagy szakmai kibontakozás, személyiségérés stb.) rendezi egybe, ez a kifejtett vagy ki nem mondott ideologikus hátténnodell irányítja, mely részesemények kerülnek az egészről szóló narratí- vába, melyek milyen jelentőséget és jelentést kapnak, s egymáshoz milyen módon kapcsolódnak. Egy következő megközelítés szerint, amit a narratív pszichológia képvisel,1 az életanyag narrativizá- lása, azaz elbeszéléssé tétele, az elbeszélő személy identitásának megerősítését is szolgálja. Grendel Lajos kisregénye nem önéletrajzi szöveg, nem is első személyü elbeszélő adja elő, s az életút-narratívák
