Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Mislay Edit: „Súlya legyen a szónak" (beszélgetés Aich Péterrel)
70 Mislay Edit mészeténél fogva a szeretet nem agresszív, gyakran vesztésre áll. Elbeszéléseim többsége erről szól. Lehet, sokan túl pesszimistának tartanak, pedig nem erről van szó: részemről ez mementó, figyelmeztetés, igyekezet tenni ellene valamit. Mert igaz, hogy az élet néha túl komor, de azért rajtunk múlik, hogy a napos oldalát is észrevegyük. Persze, nem könnyű ez, tudom, és eléggé kanyargós út vezet ehhez a fölismeréshez. — Márai elég szkeptikusan viszonyult a férfi-nő kapcsolathoz. Ön ezt másképp láttatja. Kinek van igaza?- Ha Márai úgy látja, bizonyára igaza van. Száz ember százféleképpen fogja látni ugyanazt, s mindegyiknek igaza lesz, saját magánbejáratú igaza. Nehéz az ilyet bizonyítani, s még nehezebb elbírálni. A férfi és a nő kapcsolatában egy régi aforizma szerint nemcsak az a lényeges különbség, hogy mindegyikük mást akar (a férfi nőt, a nő férfit), hanem az is, hogy mindenki másképp éli meg ezt. Szerelmek című kötetem néhány variációjában erről van szó, de a téma kimeríthetetlen. Jól tette az Úr, hogy így teremtette az embert, s nem osztódással sokasodunk, mint az amőba. Mert így szép a világ, ebben a tarkaságban. Érdemes arra gondolni, mennyivel lenne szegényebb az ember, ha nem volna szerelem és minden gyönyör és gyötrelem, ami azzal jár.- Kicsit messze került szülővárosától, amelyhez olyan szoros szálak fűzik. — Az én szülővárosom külön fejezet. Aránylag nagy város, de ha megkérdeznék, melyik magyar művész született itt, bizony zavarba jönnék. Pozsony leghíresebb magyar művésze minden bizonnyal Fadrusz János, nyilván azért (is), mert a fordulatig - tehát Csehszlovákia megalakulásáig - Pozsony többségében német ajkú város volt. Ez önmagában se nem jó, se nem rossz, csak egy tősgyökeres pozsonyinak fontos, mert a kultúrák kereszteződésén nőtt föl, s megtanulta szeretni azt. Nagy előnyei vannak ennek, ám igazi értelme csak akkor, ha nem valami kozmopolitizmus mögé bújik az ember. Mert valahova tartozni kell. Rendkívül fontos a tolerancia a másság iránt, ám ennek is csak akkor van igazi értelme, ha kölcsönös. Az is rendkívül értékes, ha több nyelv ismerete által több kultúrát megismerek, ám ez is csak akkor gyümölcsöző igazán, ha kölcsönös fölismerésen alapszik. Sajnos, ez nem mindig van így, s általában csak a kisebbségtől várják ezt el, és a többségtől nem. Ennek következtében Pozsony német és magyar hagyományai már nem egyszerűen csak történelem, hanem sokkal inkább elfeledett történelem. Ilyen értelemben nem én kerültem mesz- sze szülővárosomtól, hiszen lélekben mindig ott vagyok, hanem a szülővárosom távolodott el tőlem külső és belső értékeivel együtt. Fejemre olvasható bizonyos konzervativizmus, de az talán mégis érthető, hogy a fejlődés nem föltétlenül pozitív mindig, nem mindig organikus, és akadnak vadhajtásai is. Ez pedig észrevehető: Pozsony nem egyszerűen a szülővárosom; ez a város a gyermekkorom is, ott és általa tanultam meg észlelni a világot, ott vannak a sarjaim, s ott vannak a sírjaim is: bármi messze kerülnék el Pozsonytól, szívem csücske mindig ott van.
