Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - FORDULÁSOK - Csanda Gábor: Hit, haza — elfordulások (esszé)
CSANDA GÁBOR Hit, haza - elfordulások Nem gondolni kollektív, nem gondolni privát Antikvárium Három évvel vagyok idősebb, mint a könyv, amit a kezemben tartok. Külsőre eléggé hasonlóan hagytuk magunk mögött az évtizedeket: a színes védőborító megkopott és szürkés lett, felül-alul foghíjas, szélein sárga, tépett. Ami a belsőt illeti, egyértelműen a könyvé az elsőbbség, nem csak az idő nem fogott rajta, az ember sem, láthatóan én vagyok az első olvasója. Egy érintetlenségében is zárt, összeragadt oldalakból álló példány. Igaz, nem az érintetlensége, hanem a témája hozatta el velem az antikváriumból. A szlovák nyelvű, Psychológia című könyv alcíme szerint a pozsonyi Comeni- us Egyetem Nagyszombatban székelő Pedagógiai Karának tanulmánygyűjteménye. A borító alatti fedőlapon az alcím (Tanulmánygyűjtemény) szerepel először, alatta a tárgya, a pszichológia, s a kettő közt egy római ötös. Ami arra utal, hogy a kiadó sorozatának egy darabjáról van szó. Az impresszumban az a mondat is szerepel, hogy a kiadó a teljes példányszámot átvette. Példányszám: 452. Engedélyezték 1965 januárjában, a kéziratot nyomdába adták ugyanaz év májusában, nyomtatták 1966 áprilisában. Ilyen idők jártak akkortájt. Mellesleg amikor magától értetődő természetességgel a szlovák kötet tanulmányai közt több cseh nyelvű is szerepel. 1966-ban már a Márton temető mögött laktunk, ez az új lakótelep akkor Pozsony külvárosának számított. Az első ottani emlékem három évvel későbbről származik: az elképesztően szélesnek tűnő tükörsima aszfaltutat, melynek másik oldalára iskolába menet naponta át kellett valahogy jutnom, legnagyobb elképedésemre a tankok egy nap alatt teljesen tönkretették. Hogy láttam-e a tankokat is, arra nem emlékszem, csak a nyomukra. S azt kiabáltuk, hogy „Dubček, Svoboda!”, nem mintha tudtuk volna, mit kiabálunk, hanem mert nyilván ezt hallottuk, s lehetett kiabálni. Hogy csírázott-e már ’65-’66 tájt Csehszlovákiában ’68, hiányos történeti tudásommal nem vagyok képes megítélni. Abban viszont szinte bizonyos vagyok, hogy ez a könyv 1968 után már nem jelenhetett volna meg, vagy ha mégis, az már nem ez a könyv lett volna. Mondhatnám, a szerencsétlen kollektivizmus szerencsésnek ígérkezett idejében született, a kézirat szerencsés időben kapott engedélyt és utaltak ki számára papírt, nyomdát. Az már az én szűz példányom privát balszerencséje, hogy olvasatlan maradt. Azt is nehéz megítélnem, mennyiben pszichológia ez a Psychológia, hiszen vizsgált tárgyát (gyerekeket, kamaszokat) tekintve inkább pedagógia, lévén hogy minden eredményét, minden eredménye eredőjét az iskoláskorúaktól, általános iskolások (nálunk: alapiskolások) és középiskolások köréből nyeri. Aztán meg: minden vizsgálata kérdőíves felmérésen alapul, ezeket más felmérésekkel és statisztikai ered
