Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Vilcsek Béla: Életmű és recepció II. (tanulmány Csclényi Lászlóról)
Életmű és recepció II. 57 Az első, kifejezetten szakmainak vehető áttekintés Bohár András nevéhez fűződik. 2005-ben a Ráció Kiadó és a Magyar Műhely Kiadó együttműködésének köszönhetően jelenik meg A megírhatatlan költemény. Hermeneutikai kísérletek Cselényi László költészetéről című kötet, amit a Cselényi-szakirodalom azóta is mint a költőről szóló első monográfiát emleget, noha azt maga a szerző sem szánja egyébnek - szándékát saját műfaj-meghatározásával az alcímben tisztességgel jelzi is -, mint egyetlen kitüntetett tudományos irány(zat) szempont- és eszközrendszere alapján elkészített elemzéssorozatnak, afféle irodalomtudományi kísérletsomak. Bohár András a költő korai köteteit a „közöttiség koordinátáiként” jellemzi, s azt mondja róluk: „Ha a Cselényi-féle szövegváltozatok mozgásformáit, a mindig előtte álló nyitottságot és a dolgok utániságából kibomló polarizációt figyeljük, akkor határpontként értékelhetjük az első két könyv (Keselylábú csikókorom, 1961; Erők, 1965) után sorra megjelenő variációkat: a lehetőségeket egy elképzelt szöveghez. ” Az „elképzelt szöveg”, az Aleatória felé vezető alkotói út döntő fordulatának a Krétakor 1978-as gyűjteményének megjelenését tartja, s álláspontját a következőképpen indokolja: „A költői életmű narratív identitás-megteremtését célzó poétikai programja, valamint az élménylírától való eltávolodás, az irodalomnak mint hagyományos jelentés- tartalommal felruházott literatúrának a zárójelbe tétele a Krétakortó) kezdődően jelentkezett egyre intenzívebben. A nagy összefoglalások (Acetilén ágyak', Elvetélt szivárvány) poétikai összetevőit körbejárva értelmezhető az időtudat változása a konkrét ideológiai természetű utópiáktól egészen a mitikus, történeti-kulturális és a személyiséget reprezentáló modern időtudatig, amelynél már az előző formák variábilis-poé- zise kerül előtérbe, és csak nyomok jelzik az életfolyamatot megíró költő különböző léthelyzeteit.” Mint az idézetekből is kiderül, Bohár András egy nagyon is határozott szemléletmóddal és nagyon is markáns tudományos elemzői és nyelvi apparátussal közelít Cselényi László költészetéhez. Nem csoda, ha az érintett még a tragikusan fiatalon elhunyt szerző elsiratásakor is az ezzel az eljárással kapcsolatos ellenérzéseinek ad hangot. „Magam másodszor a kötet megjelenése után olvastam el András munkáját - mondja ekkor -, s magam is több kifogásolnivalót találtam benne, mint első olvasáskor. S nemcsak az életrajzi háttér hiánya miatt, ez csak egyike volt a kérdőjeleknek. A legfőbb bajom az volt, hogy olvashatatlan-értelmezhetetlen szó-dzsungelem- ben korántsem könnyítette meg az eligazodást. Mikor említettem ezt neki érsekújvári könyvbemutatónkkor, ezt válaszolta: Ha szakácskönyvet írtál volna, könnyen érthető elemzést írtam volna én is.” Kevesen tudják, hogy Bohár András Cselényi László költészetéhez eleve egy átfogó munka, a Magyar Műhely négy évtizedes történetét és tevékenységét feldolgozó kötet (Aktuális avantgárd: M. M. Hermeneutikai elemzések. Ráció Kiadó, Budapest, 2002) elkészítése és egy huszonöt kötetesre tervezett, a kortárs magyar avantgárdot bemutató könyvsorozat (Aktuális avantgárd) előkészítése során jut el. Az előbbi szerzőjeként, az utóbbi sorozatszerkesztőjeként. A Cselényi-életmüvet magát így szükségszerűen csak egy átfogó koncepció részének, csupán egyik részletének, egyfajta megvalósítási kísérletének tekinti és tekintheti.
