Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Bolemant Lilla: Női mese II. (tanulmány Szenes Piroskáról)
Női mese II. 49 nye szertefoszlik, feladja a keresést. Nem tudatosítja, hogy a boldogság eléréséhez vezető út eszköze a saját zenei tehetsége is lehet, amelynek születésétől fogva, a történet elejétől kezdve a birtokában van. A mesében a varázseszközt a hős az adományozótól kapja meg, vagy önállóan szerzi meg azt. Kata a varázseszközhöz - amely segítségével megtalálhatná a boldogságot - zenei hallása, tehetsége révén juthatna el, így szerezhetné azt meg. Amint a regény címe is kifejezi: a csillag a homlokán a különleges zenei hallása és az énekhangja, vagyis a tehetsége, ami egészen pici korától kezdve megkülönbözteti őt a többiektől: „Sohasem figyelt rá, mit énekel, ha egyedül volt, és nem énekelt másnak. Neki mindegy volt, milyen szavakat mond, ha meggyűlt szívében a dallam és kiszállni kívánkozott a levegőbe... [...] Néha azt se tudta, hol van, a zsongó énekek könnyű szédülettel messzire tágították gyermeki mellét, mintha az lett volna a láthatár. Mintha minden, ami volt, a lankák, a mezők, a rajtuk dolgozó emberek, a patak a kacsákkal, az út mentén piruló cseresznyefák, minden belül lett volna és minden ő volt.”9 Kata zene utáni vágya, zeneszeretete és tehetsége a gyermekkori éneklés után vándorlása különféle színterein más és más formában jelenik meg. A német családnál a ház úrnőjének zongorajátéka varázsolja el, a magyar családnál pedig a kisasz- szony mandolinjátéka és éneke. „Mellében mintha húrok lettek volna kifeszítve, amik rezegni kezdtek a soha nem hallott édes hangokra. ...Lassan és felszálló ritmussal a mellébe ömlött, erős és selyempuha hullámai magasra emelték a szívét, majd mellkasához szorították, elállt a lélegzete, és fuldokolva a levegőbe kapott. ...Egész éjjel zengő űrnek érezte magát, félig ébren és alva, amiben forrott és forgott és keringett és ringott a zongorazene.”'0 A kereső hős, Kata birtokában van tehát a tehetség, amellyel elérhetné a boldogságot, s a mese végén teljesülhetne a vágya. Ehhez vándorlása (szolgálata) utolsó helyén segítője is akad, a ház kisasszonya, aki mandolinjátékával kápráztatja el Katát. Kata ezt a hangszert már ki is próbálja titokban, s ekkor derül ki valójában, hogy mennyire tehetséges - még zenét szerezni is tudna. A művészi tehetség a társadalom rendjéből való kilépést is jelenti, méghozzá többszörösen, hiszen a női lét a szegénységgel párosul. Kata tudásvágya, a könyvekhez, a zenéhez, az énekléshez való kötődése a társadalmi szabályok áthágását jelenti. A kultúra által a mindennapi életből való kilépés férfiprivilégium - állapítja meg Séllei Nóra. Ez a privilegizált helyzet nem az intellektuális képességek függvénye, hanem a nemekhez kötődő elfogultságokon alapul." Hozzátehetjük: a gazdagok privilégiuma is. A mandolin jelentheti tehát azt a varázseszközt, amelyet Kata tehetsége folytán meg tud szólaltatni, s boldog lehetne vele. A zene és a mandolin mint a boldogság elérésének eszköze a vándorlás utolsó állomásán várja, s betölthetné a hiányt, amely a lányt a vándorlásra, a szerencsepróbákra késztette. A meghatározhatatlan vágyódás, ami a zene hallgatásakor és énekléskor hatalmába keríti, itt tudatosul
