Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Bolemant Lilla: Női mese II. (tanulmány Szenes Piroskáról)
48 Bolemant Lilla olyan jónak és dereknek kell lenned, mint eddig voltál - mondta keményen. - Hogy mindenki rossz szava elhallgasson, ha téged lát.”4 Megbélyegzett nő lett: „Ha kiment az udvarra, rögtön megfogta valamelyik asszony és résztvevő arccal, de csúfolódó csillogással a szemében kérdezgette, hogy mi történt vele? Elfordult, szótlanul utána nevettek.”5 A kereső hős funkcióját Kata az első szolgálatba állás előtt veszi fel, amikor Marka a nővéréről, Póláról mesél neki, akit csodál, amiért az a városban szolgál. Marka és Póla segítségével Kata a grófék szolgálatába kerül, ahol a tisztaság, a szép ruha és a környezet megigézi őt. Amikor a grófék elutaznak, őt is magukkal vinnék, de az anyja nem engedi. Kata végtelenül csalódott. Ekkorra már tudja, hogy jobb életre vágyik, mint ami otthon várja a káposztaszagú konyhában, ahol saját ágya sincs, és a kistestvéreit kell nevelnie. Itt válik igazán valósággá a hiány, amire Propp meseelemzése értelmében a külső személyek hívták fel a figyelmét. A külső személyek azonban a legkevésbé sem a női szolidaritás jegyében bátorítják Katát az otthon elhagyására, éppen ellenkezőleg: a női rivalizálás jegyében teszik mindezt, s visszaélve a lány jóhiszeműségével, felhasználják őt saját céljaikra. A varázsmesében megfigyelhető, hogy akár ellenséges, akár baráti indítékú az útra bocsátás, ez nem befolyásolja a cselekmény menetét, vagyis a keresőutat. A szereplők érzelmei és szándékai sohasem tükröződnek a cselekmény menetében. 6 Erre a kitételre rímel a korszak nőíróinak elbeszélői technikája is, hiszen a leíró, objektív stílus az előre meghatározottságot van hivatott kifejezni.7 Ez azt jelenti, hogy a szereplő nem kerülheti el sorsát, vagyis az előre meg van írva. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a női sorsnarratíva feldolgozását vesszük górcső alá a 20. század első felének regényeiben, s ugyanez a narratíva érvényesül Szenes Piroska regényében is. Kata útnak indulásai mindig kudarccal végződnek, s mindig vissza kell térnie kiindulási pontjához: anyjához, akinek a sorsát kell folytatnia neki is, a nők számára előírt szabályok szerint. A mese szempontjait találjuk meg az ismétlődés motívumaiban is. Kata háromszor indul neki felkutatni a szerencséjét, de mindannyiszor megalázva, megtiporva tér haza. S maga a női sors is ismétlődik, hiszen Kata anyja is ugyanazt az utat járta végig korábban, amire a regény rövid utalásaiból következtethetünk: „Fölvillant benne saját nevetős gyereksége, nevetős lánysága hamari beborulással. Csak soha férjhez ne került volna! E miatt a lányka miatt, hogy ne szülessen fattyú- nak. A varázseszköz és a hozzá vezető út A Propp kategorizálása szerinti kereső hős vándorútja folyamán találkozik segítőjével, aki átadja neki a varázseszközt, amely hozzásegíti őt célja eléréséhez. Ez a konkrét célon kívül a boldogság elnyerését is jelenti. Kata keresése eleinte céltalannak is tűnhet, mert ő maga sem tudja megfogalmazni, mit is keres. A regény végén a boldogság elérését a mandolin megszerzése jelenti számára, és amikor ennek a rémé-
