Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - ODA-VISSZA - Csanda Gábor: Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral II.
Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral II 41 Dobos Lászlónak14 gratulálok és sok sikert kívánok a munkájához. Eleinte azt hittem, hogy Dobossi Lacival15 azonos. Fábry Zolit, a stószi remetét a régi barátsággal sokszor üdvözlöm. Most pontosan megírom kijövetelünket. 1939-ben kerültünk fel Kassáról Pestre. Mihály a Neuchatel asphalt-gyár igazgatója volt már akkor - de éppen most találtam meg másolatban az uram Féja Gézához írt levelét, amelyet akkor írt, amikor elolvasta a Szabadcsapat című írását.16 „1966. május 9. Kedves Géza, közelesen 22 esztendeje lesz annak, hogy utoljára láttuk egymást, illendő hát, hogy jelentkezzem, de nem mint megtért szökevény,17 mert én soha semmi elől meg nem szöktem. Az ostromot, ahogy Neked megígértem, Pesten töltöttem, és csak 1949. ápr. 16-án hagytuk el az országot, szabályszerű útlevéllel, feleségemmel együtt, Anglia irányában. Nem egészen két esztendő elég volt arra, hogy megutáljam Európát és hogy megnézzem a térképet: mi esik legmesszebbre tőle. így kerültünk Ausztráliába. Amióta mint mérnök és mint építészmérnök dolgoztam, részben állásban, részben önállóan, meglehetős eredménynyel. 1960 óta mint meghívott előadó tanár tanítom a melbourne-i egyetemen a modem épületszerkezeteket, de mert, hogy lassanként 70 éves leszek, igyekszem lecsendesedni. - Itt él ebben a városban a lányom, két fiával és a férjével. Mind a két fiú mérnök. Az egyik már házas: egy kislányuk van, aki nekem dédunokám. Hiszed ezt? Az apjuk az útügyi minisztériumban tisztviselő, ugyanott, ahol a fiam vegyészmérnök, akinek szép felesége és 4 szép fia van. Ennyit a családról. Kérdezed: mi van az irodalommal? Semmi. Az itteni PEN CLUB beválasztott tagjának, de nem vagyok aktív. Túl sokat láttam és tapasztaltam ahhoz, hogy még legyenek illúzióim. Az angolok jól bántak velem, és mégsem bírom őket, nem bírom ezt a kizárólagosan pénzre alapított életet, életszemléletet, mely egy egészen hihetetlenül alsórendü fajtát alakított ki. Amikor olvasom az otthoni lapokat, mindig sajnálom azokat, akiket az anglománia szállt meg, mert nem tudják, mit cselekszenek. Elhiszem, hogy aki futólag találkozik velük, azt megszédíti a civilizációjuk, és azt hiszi, hogy ez kultúra is. Szegény Cs. Szabó Laci, de haragudott rám, amikor ezeket egy könyvével kapcsolatban sok évvel ezelőtt megírtam róla és neki. Szóval, az igazság az, Gézám, hogy csak nagy ritkán írok egy-egy cikket. Az egyiket ide mellékelem, mert Terólad írtam. De ha a jó Isten segít, szeretnék még egy-két könyvet megírni, az egyiket Ausztráliáról, a másikat a barátaimról és ezzel összekapcsolva a magam életéről. Az otthoni irodalmi élettel elég jó a kapcsolatom, mert kapok egy csomó újságot, és megkapok minden könyvet, amit el akarok olvasni. A Szabadcsapatai is megkaptam, nagyon szerettem olvasni. A Sarjadás is megvan már, most fogom olvasni. Megvettem a Magyar irodalmi lexikont. Rólam három címszó alatt írnak, és mind a három különböző véleménnyel van rólam. Még örvendetes, hogy még véleménnyel vannak. Ezt a levelemet próbaképpen írom: fogsz-e válaszolni rá? (Nem kaptunk választ.) Fiad már nagy ember lehet. Mi van vele? Áronról'“ hallottam, hogy nagyon beteg. Áron velem egyidős, ilyenkor már kezdi öregnek érezni magát az ember. Akikről gondolod, hogy még barátom, annak
