Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - ODA-VISSZA - Csanda Gábor: Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral II.
38 Csanda Gábor halála volt, pillanat alatt végzett vele a szíve, és én megköszöntem az Istennek, hogy nem szenvedett - és hogy 47 évig élhettünk együtt harmóniában és körülvéve szerető gyermekekkel, unokákkal és dédunokával és rengeteg jó baráttal. Utolsó napig dolgozott. Éppen készült nyugdíjba menni, ami szept. elején következett volna el, és azt mondta, hogy akkor csak írni és festeni fog. De hát emberek vagyunk, és az élet felett nagyobb hatalom rendelkezik, amely alól senki sem vonhatja ki magát. Részemről szívesen beleegyeznék, hogy a Két part közt fut a víz cimü regényét kiadják, a Magyar Könyvbarátok sorozatában. Természetesen kérném előbb a kiadási feltételeket és hogy mi lenne az az összeg, amit honoráriumként fizetnének? Ha ez meglenne, a kifizetést könnyen megoldhatnánk, mert Miskolcon él az uramnak két öreg özvegy nőtestvére. Egyik 79 éves, a másik 75. Igen kevés nyugdíjjal, de erről még tárgyalunk - ha aktuális lenne. Magát a könyvet, a Két part közt fut a vizet én nem tudom küldeni. Kérdi, hogy ott publikálták-e? és terjesztették? Valószínűleg, mert sokan olvasták, annyit tudok, hogy a pozsonyi Toldy-kör megbízásából a Franklin Társulat adta ki. Most T. M. adatai és itteni élete: szül. Beregszászban 1897. márc. 1. Meghalt 1967. aug. 27. 1951. jan. 21-én érkeztünk Melbourne-be, az akkori legközelebbi családdal. Összesen 8 személy... és néhány kofferral. Mint mindenki, sok nehézség után elhelyezkedtünk, hogy újból új életet kezdjünk. T. M. hamarosan mint mérnök kapott állást - a londoni cégét otthagyta, amikor Ausztráliába vándoroltunk. A régi cég azzal segitette később, hogy kifizette egy ház depositját, így nekünk alig egy év leforgása alatt saját házunk volt - amelynek a heti 7 font további részleteit mi fizettük ki 6 év alatt. Ekkor lett miénk a ház. Persze, a belevaló csak lassanként került bele és közös családi erővel. (...) Majd Mihály az itteni Pen Club tagja lett, de csak nehány ülésre ment el. Egy itteni magyar újság6 felkérésére kezdett írni: visszaemlékezéseit írta meg Rokonok és Ismerősök címen: Móricz Zsiga, Szabó Dezső, Féja Géza, Mécs László, Fedák Sáriról és Tamási Áronról, ez már nem jelent meg, mert a lap megszűnt. Ezeket folytatni akarta a nyugdíjba vonulása után. Pár újságcikke megjelent az itteni napilapokban angolul. A terve még az volt, hogy megírja angolul a benyomásait az itteni életről, emberekről, viszonyokról, ahogyan ő látta, de ez elmaradt. T. Zsadányi Máriával, mármint velem, nem is érdemes foglalkoznia. A kassai rádiónak dolgoztam, rádiójátékokat írtam, felnőtteknek, gyerekeknek. Valamelyik ezek közül Pozsonyban díjat is nyert. Aztán novellákat, melyek a Prágai Magyar Hírlapban, Kassai Újságban. Úgyszintén a Nyugatban is. A Franklin Társulat kiadta a felvidéki írók novelláskötetét,7 abban is szerepeltem. (...) Sok szívélyes üdvözlettel: Tamásné Mária
