Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - ODA-VISSZA - G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei II. (közzéteszi és bevezette: Pap Ágnes)
G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei II. 29 itt az élet, ha ilyen volna India kiimája állandóan, nem telne nyolc hónapba az akklimatizálódás. Az esték csodálatosan szépek, a hatalmas égbolton milliónyi csillag ragyog, holdtöltekor elsétálunk a szomszéd faluba, a hold sápadt, ezüstös fénye mellett. Az ellátásunk is jobb valamivel, a piacon feltűnt a karfiol, most azt esszük felváltva csirkével és hallal, a birkát végleg töröltem a menüből. - A honvágy még elfog, de már sokkal ritkábban. Apa is kért több levelében, hogy ne gyötörjem magam tehetetlen honvággyal, így lelkileg megnyugodva hamarabb fog eltelni a három esztendő. így kiegyensúlyozottan lassanként észreveszek kellemességeket és kedvességeket az itteni környezetemben. Érdeklődői a hajam iránt. Havonta bejön egy úgynevezett fodrász a szomszéd faluból, Bolpurból, és miután alaposan megmostam, fog hozzá úgy Gyuszkó, mint az én hajam vágásához. Női hajat még életében nem vágott, nem is ért hozzá, nincs bubisra vágva, de az a fontos, hogy rövi- debb lesz, itt a világ végén így is jó. - Itt küldök egy fényképet Tagoréról és rólam, túloldalon saját kezű aláírása. Nem nagyon jó kép, az öregúr sokkal szebb életben. A napokban nála voltunk, igen kedvesen és tréfásan elbeszélgetett. Vacsoránál ült du. fél hatkor, és jó étvággyal ette a sok indiai édességet, kanállal és villával. Mellette ült a könyvtáros, aki szintén ott vacsorázott, ő már kézzel falt, nem is evett, nagyon gusztustalanul hatott rám. A kis japán lány a hónap vége felé hazamegy egy ápolónővel, talán a levegőváltozás jót fog tenni tüdőbajának. A fiatal Tagore is beteg már két hónap óta, ínrándulása van a lábában, nem bír járni. Felesége, Protima asztmás, hónapokig orvosi kezelés alatt állott Kalkuttában, azt hiszem, nem sok eredménnyel. Beteges az itteni nép, most a hűvösebb idő alatt, mindenki köhög, náthás, hatalmas gyapjúkendökbe burkolódznak, amivel fejüket is betakarják, úgy néznek ki, mint a vasorrú bábák. Zsebkendőt a legelőkelőbb sem használ, sálukba törlik az orrukat. Eleinte undorral töltött el minden szokásuk, ma csak nevetek rajta. Satnya nép ez, de nem is csoda, mitől legyenek erősek, talán az állandó rizsevéstől? Rizs nélkül az indus ember számára az élet elképzelhetetlen. Rizs a mindennapi táplálékuk, rizsből készítenek undorító italt, az úgynevezett rizsbort, amitől a szegényebb néposztály, hogy nyomorúságát elfelejtse, lerészegedik, literje 10 fillérbe kerül. Rizst mutatnak be áldozatul bálványaiknak, összetört rizzsel meszelik át házaikat, és rizs idéz elő súlyos betegségeket, amit a nép természetesnek talál, és nem is gyógyít. - Gyuszkó nagyon el van foglalva, sokat olvas arabul, tanít, cikkeket ír, múlt héten bent volt Kalkuttában egy előadás tartása végett, az iszlám új mozgalmairól beszélt. Én sajnos nem voltam jelen, pedig utána gazdag mohamedánok vendége volt, akik fényesen megvendégelték, de olyan drága ott az élet, az árak sokkal magasabbak, mint Pesten. Sántinikétan lakossága szaporodott tíz buddhista ceyloni szerzetessel,1 akik jól meg akarnak tanulni szanszkritül, hogy aztán a bálványimádó hindu népet a nemesebb, tisztább buddhista vallásra térítsék. Kis elefántcsont Buddhájuk van és egy aranyozott szentélyük, amiben Buddha egy lencsenagyságú kis csontdarabkáját őrzik. Ehhez imádkoznak naponta kétszer. Élénksárga ruhában járnak, ami szép színvegyüléket ad a zöld fákkal, amint itt-ott kivillan narancssárga
