Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - II. Miért nem lett jó hungarusnak lenni? (tanulmány Kovács Endréről)
22 Csicsay Alajos szik: nemzeti jellem - Molnár Erik szerint elhagyható, mert úgymond »a nemzeti jellem fogalmának csak a nacionalizmus veszi hasznát...«” Ezért azt javasolja, hogy „helyette helyesebb bevonni a nemzeti öntudat ideológiai ismérvét...” (13.). Mellesleg Molnár Erik, mint igazgató, Kovács Endrének főnöke volt az MTA Történettudományi Intézetében. Hogy javaslatára terjedt-e el a köznyelvben a „nemzeti öntudat” kifejezés, nehéz lenne megállapítani, viszont érezhető, hogy ez nem helyettesítheti a közös lelki alkat fogalmát. A nyelvet szokás a kommunikáció eszközének is nevezni. Nem árt, ha hangsúlyozzuk, csak egyik eszközének. Viszont a nyelv, mondjuk inkább azt, hogy a beszéd, jóval több, mint a kommunikáció. Valamilyen módon egymással, esetenként környezetükkel is kommunikálni minden állatfaj egyedei képesek. Beszélni viszont csak az ember tud. Ám amióta az emberi nyelv, vagyis a beszéd kialakult, csoportonként eltérő formában és szerkezetben, az egymás közelében élő embercsoportok, később népek erőviszonyainak alapján kellett hogy a nyelvek is hierarchizálódja- nak, még azelőtt, hogy az államok létrejöttek volna. A másképpen beszélés minden bizonnyal egymás alá- és fölérendeltségére ösztönözte őket. Ennek következtében pedig, valószínűleg ösztönösen, meg kellett indulnia az egységesülés folyamatának, amibe aztán a kényszer bizonyos formái is bele kellett, hogy játszanak. Ne felejtsük el, hogy a Föld élővilágának minden fajára jellemző a dominan- ciaharc(ok) következtében kialakuló, de folyamatosan átrendeződő hierarchia. Minél fejlettebb egy faj, annál szembetűnőbb nála e jelenség; ami végül az embernél csúcsosodik ki. Az állatvilágban ez a természetes szelekciónak a mozgatórugója, ami az embernél viszont már régen megszűnt. Nála már nem a testi tulajdonságok fejlettsége a döntő, hanem leginkább az, amit az általa létrehozott társadalom szabályzórendszerei, a jog és az erkölcs megengednek. Ezért az emberi társadalom megszámlálhatatlan hierarchiája, a „szabálydominancia” elvei alapján jönnek létre és működnek. Tegyük hozzá, hol tiszteletben tartva, hol pedig megszegve a szabályzók elvárásait, amelyeket legtöbbször ki-ki a maga módján értelmez. Tehát az emberi társadalomban is létezik kiválogatódás, aminek a neve kulturális szelekció. Hierarchikus elrendeződés (dominancia - vagy státusharc) nemcsak az egyének között zajlik, hanem a különböző szinteken, eltérő szempontok szerint szerveződő érdekcsoportok között is. Mindezeket figyelembe véve téves feltételezés, hogy a múltban léteztek békés évszázadok; valószínűbb, hogy még évtizedek, de tán még évek, sőt hónapok sem. Legfeljebb a mássággal szembeni ellenállás nem jelentett a hatalmon levők számára figyelmet érdemlő problémát. A paradicsomi állapot csupán vágyálom. A legújabb kori történelemben, beleértve napjainkat is, az érdekkülönbségek szinte már áttekinthetetlen szövevénnyé váltak. Egyik legbosszantóbb a nemzeti kultúrák mondvacsinált hierarchiájának veszedelmes erőforrása: a nacionalizmus. A „»nacionalizmus« fogalma azonosult az újkori nacionalizmus megjelölésével - írja Kovács Endre s nagyjából a francia forradalom idején pillantják meg
