Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - IRODALMI SZEMLE - Potozky László: Szerelem (novella)
Szerelem 17 ges időkben; virágot is hozhattam volna, de azt nem találtam méltónak magácská- hoz, mert a kegyedével ellentétben a virág szépsége múlandó, igy jutottam ehhez a kis dobozához, nézze csak, a legfinomabb matériával van tele, egy légvédelmi ágyú forgatószerkezetéből csapoltam, kis híján agyonlőttek, de megérte a kockázatot. Van nálam ecset is, nem akarok tolakodónak tűnni, de ha megengedné, hogy felvigyem idomaira ezt a nemes kenőcsöt, meglátja, milyen fényes lesz a bőre tőle, így ni, alaposan, egyenletesen, most pedig a hajlatok következnek... Elnézést, hogy remeg a kezem, de meg kell értenie, sosem éltem át még ehhez foghatót, mindjárt kész, látja, meg sem száradt jóformán, s már a holdfény is hasra esik a bőrén, mi lesz akkor nappal? Én leszek a legbüszkébb, hogy itt lehetek kegyed mellett, mert ígérem, sosem hagyom el, perzselje le bőröm a nap és fagyasszon kopogóvá a tél, még az óriásoktól sem félek, hisz láthatja, meg sem rezzenek, pedig hamarosan újra itt vannak, hallom is a morajukat, jöjjenek csak, kegyed mellett érinthetetlen vagyok, szólaljon hát meg, kedvesem, hadd hallja mindenki, hadd hallják az óriások és a légósok és az utcán rohangászók és az óvóhelyeken kushadók, hadd hallják az énekét, ahogy csak a torkán kifér, és hadd hallom én is, hadd hasadjon be dalától a dobhártyám! Frenák Pál (1957) táncművész, koreográfus (Franciaország)
