Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - IRODALMI SZEMLE - Dénes György: Vackomba bújok; Megbélyegezve; Nem halunk meg egészen; Ha behunyom a szemem; Furcsa éj (versek)
DÉNES GYÖRGY Vackomba bújok Alászállnak a nyirkos éjek, szívemben lassan foszlik az erő, álörömök fényéből kilépek, lázas fejemre szakad a tető. Vackomba bújok, mint az üldözött vad, a minden neszre éber, agyamat lassan belepi a köd, lopakodik s rám térdel a kényszer. Megbélyegezve A csend, a csendem egyre áthatóbb, úgy virrasztók, mint hálóján a pók, a mélyben, amely bennem lakozik, rokkant elmével tébolyog a hit. A végzetemen nem fordíthatok, csak szenvedek, és nem ordíthatok, mert szétpattanna bennem az a csend, ami még némi vergődést jelent. Nem halunk meg egészen Nem fog rajtunk se bűn, se ármány, agyunk már tiszta fényben ég el, sírunkon szikrát vet a márvány, tán nem is halunk meg egészen, felhők leszünk, s a fellegekből rügyet fakasztó eső suhog, karéjt nyesünk a szeretetből mi, boldogtalan kis Jézusok. Ha behunyom a szemem Bölcs halottaim egyre nőnek, kinövik burkát az időnek. Mély csöndjéből a túlvilágnak, össze fogódzva visszajárnak. Hogyha behunyom szemem, látom velük megosztott iijúságom. Nem pihennek és nem alkusznak, rég elvermelt híreket hoznak. Ölelgetnek, szívembe néznek, új tartalmat szabnak a létnek. Furcsa éj Hullajtja pelyheit a nyárfa, lelkét az ember elfecsérli, égi harangok berekednek, csak a fájdalom arca régi. Éj titkát kémleli az erdő, holtak indulnak vándorútra, csillagok röpködnek a porban, kutya kaffant újra meg újra. Dédapád gyolcsgatyában táncol, reves csontjait szerteszórja, hüs ködpamacsok gomolyognak, Kíiklopsz-hold süt, ütött az óra. Az emlék átvérzik a léten, kihűlt koponyák porladoznak, ha tudsz, mondj imát, te jámbor, uradnak vagy a csillagoknak.
