Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Márkus Béla: Megtalált önmaga (tanulmány Hogya György elbeszéléseiről)
Megtalált önmaga 73 tóvonal fizikai és mentális, dolog és szó, alany és tárgy között. Akár arról, hogy a személyek megkettőzésének, a hasonmások feltűnésének, illetve megsokszorozódásának is az átváltozás a szemléleti alapja, oka. Az - ismét a szakirodalmat idézve -, hogy több embernek érezzük magunkat, és a kifejezés itt a fizikai valóság szintjén ölt testet. Hogy a hasonmások megjelenése milyen értelmet kap s milyen érzelmet vált ki? - a fantasztikus irodalommal kapcsolatban sűrűn felmerülő kérdésre Nervallal lehetne felelni: az alteregók feltünte legalább annyira jelenti az elszigetelődés, a világgal való szakítás kezdetét, mint a félelem vagy veszélyérzet fölerösö- dését. Hogy melyiket elsősorban? A bizonytalanság, amelyre a novellák hősei is annyiszor hivatkoznak, a fantasztikus irodalom alapismérve. Olvasásának velejárója, kiiktathatatlan eleme a habozás. Az azonban habozás nélkül állítható, hogy a rémtörténetek, fantasztikus elbeszélések — a szellemtörténetből kölcsönözve a kifejezést - lényegszemléletüket tekintve nagyon is illenek ezekhez az írást mint alkotó tevékenységet elemző, élet- és lételméleti távlatú novellákhoz. Nagy, egyetemes, általános összefüggésekre összpontosítanak, a kauzális magyarázatok helyett a megértés és beleérzés kategóriáit hozzák elő. Fő módszerükben is a szellemtörténetére emlékeztetnek — lásd Imre László alapművét: A magyar szellemtörténet válaszútjai, feltételei és következményei -, amennyiben mindig az ember belső világából indulnak ki, ugyanakkor a köznapi embertársakkal szemben érezve-éreztetve azt a „metafizikai undor”-t is, amiről Spranger beszélt. Mottóul az ő másik szavát lehetne választani, megfosztva vallási célzatától: csak a metafizikum „üdvözít”. A szellem fölötte áll, vagyishogy lebeg az anyagi tényezőknek. Ha más nem, ennek tudata vagy hite újabb, egymást sűrűbben követő művek alkotására serkenthetné Hogya Györgyöt. Mindenki az élet felé tart
