Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Kovács Lajos: A tartalommal megtöltött pillanat (tanulmány M. Csepécz Szilvia meseregényeiről)
KOVÁCS LAJOS A tartalommal megtöltött pillanat M. Csepécz Szilvia ránk hagyott gyermekkönyv-trilógiájáról M. Csepécz Szilvia irodalmi munkássága a korai halállal lezárult. Nem tudjuk, helyes-e azt mondani: gyermekirodalmi teljesítménye csonkán maradt. Tény, hogy egy verseskönyv és három - egymással összefüggő — meseregény tekinthető hagyatéknak ebből az aspektusból. Hatását tekintve a prózai triptichon keltett nagyobb érdeklődést a magyar nyelvű gyermekirodalom olvasói, kritikusai között. Összefüggéseiket, összetartozásukat a nyilvánvaló egymásra épülés ellenére sem egyszerű igazolni. Értelmezésükhöz közelíteni kézenfekvőnek látszik az első - egyben legsikeresebb - kötet boncolgatásával. A Kicsi, kisebb, legkisebb (AB-ART, h. n., 1997) meseregény kiadása évében Szlovákiában a „Legjobb gyermekkönyv” YBBI-diját nyerte el, a szerző az első szlovákiai magyar díjazott ebben a kategóriában. Több méltatója úgy említi, mint aki (ami) új szemléletet hozott a hazai gyemekirodalom- ba. (A „hazai” kifejezés feltehetőleg „szlovákiai magyar”-ként alkalmazandó, de bátran javasolhatjuk a teljes magyar nyelvterületre való kiterjesztését is.) Még akkor is, ha tulajdonképpen csak szükebb hazájában keltett jelentős visszhangot. A bonyolult szerkesztésű, évtizednyi alkotói időt felölelő trilógia alapvető kérdésére éppen ezért keressük a választ: ma, amikor a lezárult életmű felől tekintünk vissza 1997-re, érvényesnek hisszük-, látjuk-e az akkori minősítést, s vele a minőséget? A díj jogosultságát elemzésünk nem kívánja vitatni. Ám ha figyelmes olvasóként és az idő némi távlatából tesszük meg summázó észrevételünket, vajon he- lyes-e, ha kiindulási pontnak - minden újító szándék mellett is - a hagyományok vállalása tűnik, a kanonizálódott morfológiai értékek melletti kiállás; újszerűségét pedig annak aktuálisan modem továbbgondolása, mentése jelenti. Megtörtént-e hát valóban egy új írói világ kapujának kitárása? Ez a kapu-metafora különösen érzékeny pillanatban vetődik fel, hiszen éppen az Irodalmi Szemle - utolsóként publikált - Csepécz-írása (megnyilatkozása) zárni vele. S ma már kulcsként értelmezhető, amit szerzőnk rátestált klasszikusra és újdonságra egyaránt: „.. .tetszik vagy sem, a farkas, a vasorrú bába, a hétfejű sárkány és a többi, jóságos vagy gonosz, de már rég megszokott mesealak mellett nem csupán Harry Potter varázslótanonc és barátai, továbbá az ellenségei lettek a gyer- mek(b)irodalom lakói. Valójában az összes, esetleg éppen most megírt mesében és meseregényben szereplő ember, állat és teremtmény oda tartozik. És nem addig élnek, amíg meg nem halnak, hanem amíg olvasnak róluk. Ehhez pedig az kell, hogy
