Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Márkus Béla: Megtalált önmaga (tanulmány Hogya György elbeszéléseiről)
72 Márkus Béla gott felső testét, „magára zárta a vécéajtót, és pisilni kezdett”. A másik novella Babits Mihály dedikált kötetét olvasgató lányalakja általában is jártas a múzsák birodalmában: egyrészt tudja, hogy Orazio Gentileschi lánya festette azt a képet, amely Juditot ábrázolja Holofernes fejével, másrészt katalógusa van otthon olyan művészi fotókból, amelyek mindegyikén „egy-egy pénisz meredezett”. Nem titok, talán, hogy a fényképek azelőtt készültek, mielőtt alkalmi férfi ismerősei mellkasába a hegyes tőrt szúrta volna. A harmadik novella íróhősét az vonzza egy nőben, és azért megy vele a hajójára, mert „megtévesztően” hasonlít egy régebbi ismerősére. Nomen est omen: a gyönyörűségnek Omphalé a neve, vagyis azé a lüdiai királynőjé - világosít fel a jegyzet -, aki a férfiak szüntelen, kegyetlen megalázásában lelte örömét. Különös képesség okozza A rabszolga Kretinoszának vesztét: jós, aki azonban nem hajlandó megosztani az emberekkel a látomásait, még az arkhónnak is megtagadta a jövendölést, hogy elveszítik a csatát. A Józsika és a kövek íróalakjának, aki a vesekövei okozta kínjaitól „bederilált”, hallucinációi lettek, és kényszerképzetek törtek rá, Béla, az unokatestvére a kristályokról tart kiselőadást, miközben kezével a gerince mentén körözve megszünteti a fájdalmait. Gizi, a jósnő képes „el- bizonytalanítani” a környezetét „egy másik világ illúziójával”, képes levenni a rontást is, arra azonban képtelen, és ettől lesz kegyvesztetté, hogy megmondja előre a lottó nyerőszámait. A Hold Sárkánya farkába harap járóképtelen Öreg Hölgyéhez azzal állít be egy idegen, hogy a fiával van találkája, holott az, maga is tudja, Rómában van, majd amikor a telefonon felhívott fiú igazolja a kilétét, s „valami természetgyógyásznak” nevezi, ő, mintha csak tudását, képességét akarná bizonyítani, int az asszonynak, hogy álljon fel. S megtörténik a csoda, a nő feláll, dühösen kérdve: „Ki az ördög maga?”, merthogy „nem tűri az érthetetlen jelenségeket, még akkor sem, ha ez a gyógyulást jelenti neki”. A jótettet a rossz hír közlése követi: a fiú halálát tudatja. Végül a Rómába induló anya hiába akarja a nemrég készített fotó alapján azonosítani az idegent, a fénykép lemeze üres, ő maga pedig eltűnt. „Ne keresse! - mondja a komornyikjának. - Ő a fiammal van. Rómában...” A fantasztikum lényege mutatkozik meg ebben az elbeszélésben is: mint Todorov mondja, bekövetkezik egy olyan esemény, melyet nem tudunk megmagyarázni a jól ismert világ törvényeivel. Hogy valóság volt-e, vagy álom, a képzelet munkája, az érzékek csalódása, amit példának okáért az Öreg Hölgy „megélt”, eldönthetetlen. De a többi történet olvasását is irányítja az a „leküzdhetetlen különösségérzet”, amit Cail- lois a fantasztikus irodalom jellemzőjének tartott, hasonlóan Castex gondolatához, mely szerint a fantasztikum „a rejtély bmtális betörése a valós világ kereteibe”. A valótlan, a képzeletbeli, a természetfölötti elemek szintén Todorov felosztotta két csoportja közül itt főleg az átváltozások jutnak szerephez, a természetfölötti lények, például szellemalakok egyáltalán nem. Az epikai elemek közül lényegesek, szinte eligazítanak a magyarázó, értelmező jellegűek. Akár arról szólnak, hogy az átváltozások az anyag és a szellem határának áthágását jelentik, vagyis hogy nincs válasz
