Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Márkus Béla: Megtalált önmaga (tanulmány Hogya György elbeszéléseiről)
Megtalált önmaga 71 vetve ugyanoda jut vissza, ahonnan elindult, mintha labirintusban bolyongott volna, ráadásul keselyük helyett pásztorgémeket pusztítva. Utolsó érzéki benyomásai, a feje fölött elsötétülő ég és a hangos számysuhogás mintha a vesztét jeleznék, ám hogy a dögevő madarak az ö halálát jövendölik-e, titok marad. Titkos vagy legalábbis tisztázatlan dolog, vajon A hamu alatt utasa gyújtotta-e fel a szomszédjuk házát. A kétértelműség másféle esete a Szilveszteri tréfa: a templomi csendet hasbeszédével megzavaró férfi, miután egy idegen hosszú kabátja alatt patában végződő lábakat fedez fel, a „rémítő és fenyegető” jelenségtől menekülve csak az ajtónál veszi észre „hosszú bojtos” farkát. A Halállépték jeleneteinek más adja a „titokzatos ízét”: a sziklafalnál fel- és eltünedező férfi vajon érzékcsalódásának tárgya-e. A CSIM-akció tolószékes hőse hiába olvasott Kant „hívés-, vélekedés- és tudásma- gyarázatairól”, ha értetlenül áll a tények előtt: egyrészt, hogy az orvos ugyanúgy ír alá, mint ő, s ugyanaz a neve is, másrészt, hogy egy könyvtárban talált kötet szerzőjét ugyanúgy hívják, mint őt. Ezek után kezd töprengeni, a megfejtés reménye nélkül - és innen az irás címe -, hogy mi az, ami Csak Itt és Most határozza meg. A Csiang-parti nádasokba vivő Az igazság útja az „önálló tevékenységbe kezdett álmokat” jelöli meg. Csak előre álmodott vagy tényleg átélt egy-egy pillanatot? — A pillanat keresztmetszete én-elbeszélője kétségeit legyőzi az a képessége, „amellyel állandóan változtatni tudom alakomat”, vagyis megsokszorozza önmagát. Az Álarcok kora süketnéma Aurélja különös feladatra fogja be „emberfeletti képességeit”: besúgó lesz, ám munkáját szívesebben hasonlítja a számháborúhoz vagy a rejtvényfejtéshez, míg egy este maszkos idegenek tódulnak be a szobájába, köztük egy, a Halálét viselő. Távozásuk után arra a Gregor Samsa-i tehetetlenségre gondol, amit az ilyen „átváltozások” magukban hordanak. Meglepetés éjjel éri: ő, a süketnéma álmában beszélt - „megszólalt benne valami, és ő nem hallhatott semmit”, azt sem, amit talán önmaga titkolt el saját maga elől. A helyszín, a Voltaire korát idéző az Árnyak temploma bolondokházája már eleve szavatolja az énnek legalább a megkettőzését, ha nem a megsokszorozását. A Sültalmaillat és homeosztázis intim kettesben lévő párja hiába tudja, hogy egyedül vannak az üres házban, „valami vagy inkább valaki »mást« is” érez, majd amikor egy szállodai szobában a kopogtatásra ajtót nyit, „elbizonytalanodva” bámul az üres folyosóra. A sírás és A csontnyelű kés újabb minták. Az előbbi levélíró figurája arra döbben rá, hogy szerencsétlenség éri azt a valakit, akinek a közelében elkapja a sírás, azaz összefüggés van a könnyezése és az események között. Az utóbbi hipnotizőr hőse már foglalkozása alapján is garantálja valami rendkívüli esemény, adott esetben egy kiderítetlen gyilkosság bekövetkeztét. A bizonyíték napjaink története, amelynek hőse mintha „a múlt rendszer maradványai”, a babona, az „ősbutaság” ellen harcolna, hiteltelennek állítva az emberiség bajait őrző Pandóra-korsó legendáját, mielőtt a feltört cserépből kiáradó gáz el nem hódítaná őt is. A Baleset és A vágy, valamint a Hullámtükör a kegyetlenség és a morbiditás mintái: megérzés van, érzelem nincs, mondhatni a nőről, aki miután meglátta volt szexuális partnere levá
