Irodalmi Szemle, 2012

2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Csanda Gábor: Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral I.

Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral I

43

Sajnálom, hogy nem lehet egyszerűen elküldeni könyvet néked, de ha valamire szükséged van a tanulmányaidhoz, én szívesen beszerezem és elküldöm, ha megkaptad az engedélyt.

Furcsa dolog történt, mert ezt a levelet pontosan egy hónappal ezelőtt kezdtem el, és csak ma, május 25-én folytatom. Akkor úgy megrohant a munka és mindenféle kisebb családi ünnepség (20 tagja van a családnak itt, Melboumeben), hogy nem tudtam hozzájutni a magyar írógépemhez. Bocsáss meg ezért a késésért nekem, igazán nem rajtam múlott.

Közben befutott egy levél Szombathy Viktortól, aki beszámolt a veled való találkozásról. Nagyon sajnálom, hogy annyi baj van a csekkel, legközelebb majd a te nevedre szóló csekket küldök a nekem küldött könyvek és folyóiratok költsége fejében. Én is szívesen küldenék innét néked irodalmi könyveket, akár angolt vagy magyart, csak írd meg, hogy melyiket szeretnéd. Ma megkaptam az Irodalmi Szemle márciusi számát. Még nem olvastam el, csak belenéztem, az elébb fü- työlt a levélhordó, és megérkezett az I. Sz. januári, februári és márciusi száma. Ezeket már a kiadóhivatal küldte. Lesz most mit olvasnom! Mondtam is a feleségemnek,“ hogy otthoni barátaim igyekeznek életre kelteni. Talán még sikerül is. Szívesen olvastam a Turczel“ cikkét a Masaryk Akadémiáról.27 Amit az Orbán Gábor - Szerényi Ferdinánd kettősről ír, az sajnos tragikusan igaz, mert ha nem ennek a két értéktelen és szégyentelenül pimasz és erőszakos embernek a kezébe kerül az a pénz, akkor sok szép dolgot lehetett volna csinálni. Egy kicsit később Győry Dodóék2* az én nevemmel próbálták kitenni Orbánékat, de az ő jelöltjük az elnökségre, Balogh püspök29 pontosan annyi szavazatot kapott, mint én, mert én nem éltem szavazati jogommal, viszont a püspök igen. A kalapból Szombathy Viktomé húzta ki a Balogh nevét, viszont én a nagy nyilvánosság előtt csókoltam meg Szombathynét örömömben, hogy nem engemet húzott ki. Később én is megkaptam az Akadémia Nagydíját, egy soha meg nem jelent könyvemért, ti. közben minden elsodródott, de szerencsére még sikerült behajtanom a nagydíjat is, a kéziratom árát is. Nem úgy, mint amikor megnyertem a kisregény Madách-díját, és Dzurányi Laci mulatta el helyettem. Nem sajnáltam tőle, megérdemelte, szépen tudott mulatni.

Nagyon érdekelt az, amit írtál, hogy böngészés közben ráakadtál néhány írásomra a Kassai Naplóban. Évekig írtam oda, ott veszekedtem Gömöri Jenővel, a Tűz szerkesztőjével, aki azután a nagyformátumú Tűz egész oldalát arra szánta, hogy bebizonyítsa: nem vagyok író. Később, 1927-ben táviratot kaptam tőle valahonnét Európából, amelyben csak ennyi volt: Megváltoztatom ekkor és ekkor leszögezett álláspontomat: ön író! De sokkal több és érdekesebb írásomat tudnál megtalálni a pozsonyi Magyar Újságban, ahol éveken át vasárnapi cikkírók voltunk hárman: Barta Lajos, Kaczér Illés és én. Nem kötött hármunkat össze az égvilágon semmi, hacsak nem a Dzurányi csodálatos charmja. Mindig szerettem volna kiválogatni a javát ezeknek a cikkeknek és kiadni kötetben, de nem volt erőm és kitartásom, hogy az írásaim útját egyengessem. Talán az volt a baj, hogy nagyon és egészen mérnök