Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Csanda Gábor: Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral I.
44 Csanda Gábor is voltam és vagyok, és egy ember életéből nem telt maradéktalanul a kettő ambícióira. így aztán törtetés nélkül való ember lettem, akihez az a kevés siker, ami volt, magától jött, én nem futottam utána. A mérnökséget is csak úgy fél kézzel csináltam, komolyan sohse vettem, de az emberek azt hitték, hogy nagy mérnök vagyok, s meghívtak tanárnak, otthon az angolok igazgatónak. Pedig én az irodalommal is, a mérnökséggel is csak játszadoztam, és sokszor ébred fel bennem az a gyanú, hogy még mindig nem jutottam túl a pubertás korán. Boldoggá az tesz, hogy a kisebbik unokám, aki most 21 éves és elsőnek végzett az összes mérnökök között, az lesz a „nagy mérnök”, ha a jó Isten segíti, mert ez év március 15-én avatták fel, és áprilisban már elkezdett tanítani ugyanazon az egyetemen, s az egyetem céltudatosan trenírozza őt a computer tudományának fejlesztésére és a fiatalság nevelésére. No de azért a fiatal professzorjelölt, amikor egy nagyon fogós problémája volt, tíz napon át minden este az ágyam szélén ült, és úgy beszéltük át a problémákat, és nem lehettem rossz tanácsadó, mert a végén egy szép üveg Benedictine likőrt hozott ré-szeges öregapjának. De nagyon messzire mentem a könyvkiadástól. Kedvem lenne ahhoz, amit leveledben említettél, hogy lépjek érintkezésbe Dobossal egy kötet kiadása ügyében. Úgy gondolom, hogy a Mirákulum,30 a Szép Angéla háza, /( szőke11 és a Szüreti báP2 jó lenne együtt, de ha még fémé a kötetbe, örülnék még, ha a novelláim javát is beletehetnénk, még akkor is, ha nem nagyon kedvelem a novella-regény keverését egy kötetben. Igaz ugyan, hogy a kisregényeim tulajdonképpen hosszúra sikerült novellák, kivéve a Fekete hajókat,” amiből komoly nagyregényt akartam csinálni, de meguntam és gyorsan befejeztem. Szerencsére Féja Géza azt találta ki rá, hogy tulajdonképpen szatíra, s így én ráhagytam: ez már az is lehet, felőlem. Legjobban szeretem a Szüreti bált, ebben tudtam a tragédia, a tiszta líra és a megértés szintézisét leginkább megközelíteni. Te talán nem is ismered ezt a kisregényemet. Ez először a Magyar írás 1937. januári számában jelent meg, másodszor pedig Pesten a Film, Színház, Irodalom 1939. jan. 19-i számában. Ez az írásom annál inkább kedves nekem, mert tulajdonképpen szinte minden írásomban a tragédia, a líra és a megértés szintézisét kerestem, és ezt itt közelítettem meg a legjobban. De természetesen itt nem a görög sorstragédiákra gondolok, hanem a közönséges élet határtalanul gazdag kis és nagy tragédiáira. Gondolod, hogy lehetne szó erről, így? A Fábry-emlékszámhoz rövidesen elküldök néhány üdvözlő sort,34 de addig is szeretettel ölelem Zolit. Most jut eszembe: én már küldtem magamról fényképet, és nagyon nehéz lenne magatokról küldeni egyet? Kézcsókom a feleségednek, szeretettel üdvözöl: Tamás Mihály üdvözli Mindkettőjüket Mária
