Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Gál Éva: A humanista értékőrzés regényei az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmában (tanulmány Kaczér Illésről, Tamás Mihályról és Neubauer Pálról)
A humanista értékőrzés regényei az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmában 35 A nők - több visszatérő motívummal együtt - a Tavaszi vallomástól kezdve fontos szerepet játszanak Tamás regényeiben, melyek főhősének általában két nő szerelme között kell döntenie. Szintén visszatérő téma írónk müveiben a tüdőbaj s az ehhez kapcsolódó sajátos halálfílozófía. A drótvasút (1932) című regény eseményeit egyes szám harmadik személyben mondja el az író. Ebben az esetben nem visszaemlékezésről van szó, hanem a történéseket szemlélő siheder - se nem gyermek, se nem férfi - nézőpontjáról. Itt lép be Tamás további kedvelt regényeleme, az építészmérnök figurája és az építkezés. Itt azonban nem hagyományos önéletrajzzal van dolgunk, mint az előző példánál. Jelen esetben az elbeszélő egy olyan tizenhat éves fiú, aki részben részese az eseményeknek és ismeri a szereplőket. Nincs szó tehát a Paul de Man-i szerződésről, ahol „A címoldalon szereplő név nem egy önismeretre és megértésre képes szubjektum tulajdonneve, hanem aláírás, ami a szerződést jogi - és semmi esetre sem episztemológiai - autoritással látja el”.4 Az elbeszélő nem önmagát teszi meg a megértés tárgyává, hanem a mérnök úr szerelmi háromszögét. Az autoritás tehát minden bizonnyal a szerző kezében van. A Két part közt fut a víz (Madách Kiadó, Bratislava, 1983) című regény, bár nem egyes szám első személyben íródott, mégis „mint ön-helyreállító diskurzus”5 értelmezhető. Bodák Iván nem azonosítható a címlapon szereplő szerzői névvel. Az önéletrajzi elemek fikcióba - Bodák Iván sorsfordító életszakaszába - vannak beágyazva. Kettős arcrongálás alakul ki így. A szerző a maga szellemét értelmezi egy fiktív főhős alakján keresztül, aki viszont fiktív esemény szereplője. Az eseménysorról kívülálló narrátor tájékoztatja az olvasót, az ő kezében van az irányítás, ő bontja ki a cselekményt és értelmezi az eseményeket. Tamás regényeiben a Tavaszi vallomástól megjelenő elemek helyet kapnak a Két part közt fut a v/z-ben is. Az építészmérnök fiatalember itt is két nő között tétovázik, és utalás történik az orosz hadifogságra s a valószínűleg ott szerzett betegségre is, ami ismét a tüdőbaj. A betegséggel kapcsolatban fejti ki Tamás Bodák Iván halálfilozófiáját. Hangsúlyos szerepet kap e helyt Mária alakja, aki az életre szóló szerelem megtestesítője a férfi sorsában. A Tavaszi vallomások Május című részében Máriáról olvashatunk, akit sírva talál az elbeszélő, azaz a főhős, és rá kell jönnie, hogy a lány mást szeret: „Máriának valami titka van, amit előttem rejteget, igen, igen, most már tudom, tegnapelőtt még az ajkán volt egy kis folt, egy nagyon- nagyon szerelmes csók nyoma lehetett csak” (89.). A Két part közt fut a v/zben még a név sem változott. Iván meglátogatja Máriát eljegyzésük után: „Leült melléje, köszöntötte, Mária nem felelt, végigsimította a haját, a hajáról az arcára siklott a keze. Az ujja nedves lett.-Sír?- Jobb is, ha megmondom: én szeretem magát, de nem úgy.. .tudja... én mást szeretek...-Tudom...” (81.).
