Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Gál Éva: A humanista értékőrzés regényei az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmában (tanulmány Kaczér Illésről, Tamás Mihályról és Neubauer Pálról)
36 Gál Éva A szerelem, a testiség megírása nemcsak az önéletrajzi irányzathoz köti a regényeket, hanem a regények szerelmi motívumainak erotikus fűtöttsége, részletező leírása a naturalizmushoz is. Ezt hangsúlyozza Görömbei András is, amikor Tamás Mihályt a csehszlovákiai magyar prózai naturalizmus legnevesebb képviselőjeként tartja számon.6 Életrajz A két világháború közötti szlovenszkói magyar regényirodalomban ritkaságnak számít az életrajzi regény. Neubauer Pál Hubay Jenőről írt, Egy élet szimfóniája (1941) című regényét a szakirodalom vagy éppen csak megemlíti, vagy egyáltalán nem foglalkozik vele. A szerzőt személyes barátság fűzte Hubay Jenőhöz, a híres zeneszerzőhöz. Maga Neubauer kiváló hegedűjátékos hírében állt, vagyis nemcsak a zene iránti szeretet, hanem a lelki rokonság is kapcsolatot teremthetett kettőjük között. Regényében Plubayt mint kiemelkedő hegedűművészt, zeneszerzőt és pedagógust mutatja be, egyes szerzeményeit pedig zenekritikusként értelmezi. Neubauer Hubay végrendeletében kifejezett kívánságának tett eleget, amikor belekezdett a munkába. A regény Hubay Jenő felesége, Cebrián Róza levelével nyit, mellyel az egész mű okát, kiinduló helyzetét megismerjük, hiszen Hubay Jenő életrajzát ugyanis az özvegy csak Neubauer Pálnak engedte megírni. A regényről Hubay Jenő életének és munkásságának bemutatására és értelmezésére helyezi a hangsúlyt az életút dokumentumai alapján. A regényes jelleget húzza alá viszont e műben Hubay és Cebrián Róza szerelmének története, főként a házasságukat megelőző véletlen találkozások leírása. A regény egyébként nehéz olvasmány, egyrészt a terjedelme okán (majdnem ezer oldal), másrészt pedig mert magas elméleti zenei műveltséget feltételez az olvasótól: „Csodálatos polifóniával épített polifóniaépítmény ez, melynek művészi a struktúrája és izgatok a modulációi, s csökönyös szekvenciával végső inteniztásig felfokozott, és egy recsitatív szünete után, mereven, korrektül hangzanak fel a klarinétok harminckettedei, megszakítják Kitty és Wronszky idilljét, meghajlást jelzőn: Oblonszky bemutatja Wronszkyt és utána szinte parancsolólag viszi el Kitty mellől. Animátó a vonósokban...” (11/419.). A korabeli bemutatókról, fellépésekről, koncertekről szóló, a sajtóban megjelent dokumentumokat, zenekritikákat Neubauer a sajátjai mellé helyezi betétként, tipográfiailag elkülönítve, de a szöveg szerves részeként használva azokat. A mű második felében ezek a dokumentumok egyre gyakoriabbakká válnak, meg-mega- kasztva a cselekményt, igyekeznek hitelesíteni az elbeszélő állításait. Másrészt viszont egy külön szintet is képviselnek: a zenekritikáét, zeneértelmezését, sőt Hubay egy-egy szerzeménye kapcsán szinte külön, szakmailag is hiteles és pontos tanulmányokat is olvashatunk az írótól. Kihívás ez a mű magának Neubauemek is. Hubay Jenő élete ugyanis valóban szimfóniához hasonlatos. Hubay Jenő munkássága azonban nem értelmezhető csupán a zenei lexikonok tényei alapján. A zeneszerzőre ugyanis nemcsak a zenei élet
