Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Gál Éva: A humanista értékőrzés regényei az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmában (tanulmány Kaczér Illésről, Tamás Mihályról és Neubauer Pálról)
A humanista értékőrzés regényei az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmában 33 A regényben megfigyelhető a fekete-fehér oppozíció. A fehérek eszköznek tekintik a feketéket. Erre példa maga a főhős, Ndzsangézi, aki André, a festő számára csak tökéletes modellt jelent, Annabell számára pedig szertelen vágyainak csillapítására szolgál. Egyikük sem látja meg Ndzsangéziben az embert, a szerelemtől szenvedő férfit. A feketék épp ellenkezőleg, mindent élőnek tekintenek, a fákat, a köveket, a cipőket, mindent megszemélyesítenek. A fehérek világa eszközalapú, a feketéké élet. Az események Afrikát, Európát és az Amerikai Egyesült Államokat egyaránt érintik. Az elbeszélő mintha ki szeretne lépni a kisebbségi keretből, és olyan témát felvetni, amely az egész világot érinti. A fő helyszint, Párizst, az -1920- 1930-as évek művészeinek találkozóhelyét, egyfajta kozmopolitizmus jellemzi. Ebből a szempontból Kaczér Illés müve párhuzamba állítható Neubauer Pál A jóslat című regényével, mely szintén a totalitásra törekszik, mely törekvést azonban az Ikongó nem hal meg című regényben az elbeszélőnek nem sikerült kiteljesítenie. Kaczér regényét a polgári irányzat humanista értékeket megőrizni kívánó müvei közé lehet sorolni. Ungvári Tamás írja: „A hagyományos humanista irányzatok képviselőinek tehát egyfelől azokat nevezzük, akik kívül maradtak az »avantgárd hivatalos« mozgalmain [...] kemény vitába is bocsátkoztak velük (pl. Thomas Mann Brechttel), másfelől életmüvükben érvényesült bizonyos totalitásra törekvés, a világ átfogó tükrének megalkotására bejelentett igény.”' Bár tudjuk, hogy Kaczér Illés engedett az avantgárd vonzásának, mely szerves része volt az 1920-1930-as években az irodalmi és művészeti világnak, a humánum értékvédelmét hatásosabban lehet kifejezni a polgári hagyományokat őrző írástechnikával, mint az újító jellegű avantgárd irányzatokkal. Az Ikongó nem hal meg, ha szerényen is, de éppen erre törekszik. Önéletrajzi, életrajzi regények Önéletrajz, önértelmezés A 20. század első felében a magyar irodalom egyik előtérbe kerülő ága az önéletrajzi regény. Különböző életrajzi hátterű szerzők alkalmazzák a regénynek ezt a válfaját, gondolok itt Kaffka Margit Színek és évek, Füst Milán Feleségem története vagy Kassák Lajos Egy ember élete önéletrajzi regényeire. A szlovákiai magyar regényirodalom tárgyalt korszakában, az előző regényekhez képest más jellegű alkotások születtek; az önéletrajzi elemek inkább fel-felbukkanó motívumokként vannak jelen a regényekben. S bár kevés kimondottan önéletrajzi fogantatású regény született a szóban forgó években, külön csoportba sorolásuk hozzájárul a korszak regényirodalmáról kialakítandó teljes képhez. A 20. század elején divat volt a regény válságáról beszélni. A realista nagyepika már nem volt érvényesíthető, egy átfogó új stílus kialakítására az írók nem láttak lehetőséget. „Amit a regény útkeresésének szoktak nevezni, az [...] jórészt a re-
