Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Filep Tamás Gusztáv:....szabályosan »kiloptak« bennünket Magyarországról" (tanulmány Szenes Erzsiről)
„..szabályosan »kiloplak« bennünket Magyarországról" 25 akkor is, amikor az otthon maradottak olyan tartalmú levelezőlapokat kaptak a deportáltaktól, amelyekből megértették, hogy az elhurcoltak nagy része már nem él.’ Lehet, hogy Szenes azután keresett kapcsolatokat a volt PMH-sokkal, miután Má- rai üzenete megérkezett. A határon gyalog szökött át.10 A jeruzsálemi perben úgy nyilatkozott, hogy a KEOKH-tól" valóban megkapta a tartózkodási engedélyt.12 Azt pedig, hogy a nácik az ottani nyilvántartásból tettek szert az adataira és a tartózkodási helyére, a vallomásnak az a részlete teszi valószínűvé, mely szerint 21-én, kedden, hajnali 5-kor a Dárday-panzióban álmából verte föl az SS, s hogy ott lakó lengyelekkel együtt tartóztatták le. Először az Astoriában tartották fogva négy napig, prominens magyar politikusokkal együtt, akik közül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Apponyi György grófot, a liberális párti országgyűlési képviselőt, Chorin Ferencet, a nagyiparost, felsőházi tagot és a szociáldemokrata Buchinger Manót nevezi meg, illetve név nélkül utal a Népszava munkatársaira. Innen szállították előbb a Zrínyi utcába - innen egyszer átvitték a svábhegyi Gestapóra, ahol vallatták, megkínozták -, majd körülbelül hat hét múlva Kistarcsára. Azt már bizonyosan tudjuk, hogy Szenes Erzsit nyáron, de már a nagy deportálások lezárulta után hurcolták el. Története - és sorstársaié - atipikus, különleges eset. Azok közé tartozott, akiket a nácik az akció hivatalos leállítása után, de még a Sztójay-kormány idején, a magyar hatóságok tiltása ellenére, illegálisan csempésztek ki az országból. Szeneséket a kistarcsai intemálótáborból rabolták el; nem sokkal később Sárvárról hurcoltak még el internáltakat. Kistarcsán egy Wehrmacht-részleg is működött, de az itt őrzött zsidók a magyar táborparancsnokság hatáskörébe tartoztak; élelmezésükről a budapesti központi Zsidó Tanácsnak kellett gondoskodnia. Nyáron a tanács megbízottjaként Brody Sándor látogatta a kistarcsai internáltakat, aki Vasdényei István rendőr-főfelügyelővel, a tábor parancsnokával megegyezett abban, hogy akit csak lehet, igyekeznek majd megmenteni, ha szorul a hurok. A deportálások említett beszüntetése és Baky csendőreinek a fővárosból való eltávolítása után, július 12-én Vasdényei arról értesitette Bródyt, hogy Eichmann egy ötven vagonból álló vasúti szerelvényt rendelt a kistarcsai pályaudvarra 14-én reggelre, nyilván az ezerötszáz zsidó internált elszállítására. Ezt Vasdényei az állomásfőnöktől tudta meg, s Bródyn keresztül már aznap, 12-én értesült róla Stern Samu, a Zsidó Tanács - s korábban a fővárosi hitközség - elnöke is. Beneschofsky Ilona, aki az esetet dokumentumok alapján, több résztvevő tanúvallomását, illetve emlékezését idézve földolgozta, ezzel kapcsolatban Stern - utóbb könyvben is megjelent13 - följegyzéseiből is citál: „Eichmann-nak és az SS vezetőségének egyáltalán nem tetszett a kormányzó tiltakozása és a csendőrség visszarendelése... Csendőri segítség nélkül Wisliceny [báró Dieter von Wisliceny SS-Hauptsturmfiihrer, azaz százados - F. T. G.IJ] néhány száz SS-pribékje nem tudja végrehajtani a közel 200 000 budapesti zsidó /deportálását. Eichmann dühöng, és azzal kárpótolja magát, hogy a kistarcsai internálótábor mintegy 1500 őrizetesét bevagoníroztatja.”15 A Tanács azonnal értesítette a kormányzót,
