Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Filep Tamás Gusztáv:....szabályosan »kiloptak« bennünket Magyarországról" (tanulmány Szenes Erzsiről)
26 Filep Tamás Gusztáv a kormányt, a követségeket, a pápai nunciatúrát és az egyházakat, s Horthy rögtön utasítást adott a belügyminiszternek: akadályozza meg a vonat elindulását, illetve ha az már kifutott, fordíttassa vissza. A szerelvényt Ferenczy csendőrei Hatvanban állították meg, s onnan irányították vissza Kistarcsára. (Egy másik verzió szerint Budapesten; az Eichmann-per anyagában egyértelműen Hatvan szerepel. Maga Szenes Erzsi, akit szintén föltettek a vonatra, azt mondja ugyan az említett beszélgetésben, hogy a határról térítették vissza őket,16 de ez valószínűleg pontatlanság vagy költői túlzás; mint a jeruzsálemi vallomásából kiderül, nem is tudta, hol járnak éppen. A perben arról is beszélt még, hogy ugyanerre a szerelvényre a fővárosban fogva tartott személyeket is föltuszkoltak. Az akció sikertelensége miatt több forrás szerint is dühöngő Eichmann utóbb bebizonyította: a magyarok nem parancsolhatnak neki. Néhány nap múlva az egész Zsidó Tanácsot bekérették a Gestapo svábhegyi főhadiszállására, Stern szerint azért, mert megtudták, hogy miattuk fulladt kudarcba az embercsempészet július 14-i terve. A főhadiszálláson először órákig kellett várakozniuk - telefonálniuk sem volt szabad közben majd az egyik német tiszt, Hunsche (dr. Otto Hunsche Haupt- sturmführer [százados]), a volt hitközségi elnök szerint Eichmann helyettese (valójában a csoport jogi szakértője; a helyettes vezető Hermann Krumey SS-Ober- sturmbannführer [alezredes] volt, akit ekkor már áthelyeztek Ausztriába) tartotta szóval őket, látszólag tökéletesen értelmetlenül, egészen estig. Stern szerint főleg arról volt szó, „hogyan lehetne a zsidóságban levő pánikhangulatot megszüntetni”.17 Későbbi frankfurti perének vádirata szerint Hunsche maga kovácsolta, a vidéki zsidó hitközségek megszervezésére vonatkozó terveket adott elő - noha e vidéki hitközségek már nem léteztek. A vádirat tartalmazza azt is, hogy este fél hétkor a tárgyalószobában megszólalt a telefon. Hunsche meghallgatta a jelentést, „ja, jawohl”, válaszolta, majd rögtön hazaengedte a tanács tagjait anélkül, hogy befejezte volna a mondatot, amit a telefoncsöngetés előtt elkezdett.18 Ekkor jelentették neki, hogy végrehajtották az akciót, melynek érdekében a Zsidó Tanács tagjait cselekvésképtelenné kellett tenni. Ezen a napon, 1944. július 19-én'y reggel a német Sonderkommandó három, géppisztolyokkal ellátott és két géppuskával megerősített szakasza szabályszerűen megrohamozta és elfoglalta a kistarcsai tábort. Kapuját bedöntötték, behatoltak az udvarra, majd az épületekbe, az őrséget ellátó hét rendőrt lefegyverezték, a telefonzsinórokat elvágták, az internáltakat pedig előbb lehajtották az udvarra, majd föl az odaérkező teherautókra. Az internáltak ruhájáról leszedették a sárga csillagot, Hauer Elemémé vallomása szerint azért, „hogy ne derüljön ki, hogy zsidók vagyunk, hiszen akkor már zsidót nem volt szabad deportálni”.20 Vasdényei István, a volt magyar táborparancsnok visszaemlékezései szerint a rajtaütés előtt, nyolc órakor megjelent nála dr. Ubrizsy Pál rendőrfogalmazó (a Rökk Szilárd utcai rabbiképzőben berendezett kisegítő toloncház parancsnoka), s belépési engedélyt kért, hogy meglátogathassa a toloncházi osztály parancsnokát.
