Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap 7. - A legrövidebb éjszaka; „ ...ki az, aki beteg” (naplójegyzetek)
GÁL SÁNDOR Kitágult nap 7. A legrövidebb éjszaka Nyári napforduló - a legrövidebb éjszakával. Nicolini Sándor, egykori öreg vadászbarátom az évnek ezt az éjszakáját - még hetvenéves korában is! - mindig kint töltötte egy-egy vaddisznók látogatta határrészen. Több évtizedes tapasztalatát, hogy az ilyen rövid éjszakán lehet a „remete-kanokat” puskavégre kapni, csak megerősíthetem. Ugyanis ezek a nagytestű vadak a pár órás sötétség idején nem tudják csillapítani maradéktalanul az éhségüket, amiből az következik, hogy még napkelte idején is a táplálék keresésével vannak elfoglalva. Veszítenek óvatosságukból, s a türelmes vadász már jó látási viszonyok mellett, biztonságosan célozhat és lőhet - az eredmény nem a disznótól függ. E különös és különleges élmény lehetősége ma is megkísért, de minden csábítás ellenére, itt ülölra nyári íróasztal mellett, s a kinti virrasztás vállalása meg sem fordul a fejemben... Még ha volnádcivel „kimennem”, akkor is meggondolnám végigvirrasztani ezt a „legkurtább” éjszákát. A napnyugta és a napkelte közötti különleges, folyamatos derengést, az alatta szétterülő csendet, a szél lusta motozását a bokrokon, vagy a kukorica friss, nyújtózkodó levelein... A Búros alatt - közel a Dunához - egy ilyen hajnalon lőttem a legnagyobb vadkant eddigi életemben. Agyarai itt függenek mögöttem a veranda falán. Még az is e tyúklépésnyi éjszakához tartozik, hogy az egyébként tündöklő csillagok is egészen elhalványulnak... És hát tele van ez az éjszaka mindenféle babonákkal, hiedelmekkd, szemveréssel, varázslatokkal, didergető, csodás titkokkal- rejtelmekkel, mesék bűbájaival... Ha még van, aki emlékszik minderre - minderre a különös valóság feletti - vagy: alatti? - valóságra... És a történelemre! 1941. június 22. hajnalára! Mert hetven évvel ezelőtt a világ addigi történelmének legfélelmetesebb „vadászata” kezdődött: a hitleri Németország hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. Itt van előttem az asztalon egy maréknyi jegyzet, amit erről az iszonyatról - meg annak minket nyomorító következményeiről — szeretnék még összefoglalni. Hogy az ember, a Föld élővilágának legeredményesebb ragadozója, hogyan változott át egy - vagy több - érdekcsoport uralmi tébolyának gyilkoló gépezetévé, elpusztítván mindent, ami elpusztítható és lerombolható - embert, állatot, természetet, városokat, s ennek a globális rombolásnak a mai következménye: a meglévő élővilág elpusztulása, akár két-három emberöltőn belül...
