Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - IRODALMI SZEMLE - Markó Béla: Testek; Ars poetica Balázsnak (versek)
Markó Béla versei 9 Ars poetica Balázsnak Sokkal forróbb a mindenható teste, mint a miénk, több ezer Celsius-fokos kezével összegyűjti a csontnak és húsnak valót, és addig gyúrja, szorítja, igazgatja, hogy kezd már hasonlítani, de csak messziről, persze, kesztyű nélkül dolgozik, könnyebb így egy-egy illesztőket vagy finom hajlatot kialakítani, és közben meg-megfújja az ujjai hegyét, hiszen hozzá képest jéghideg az ember, sugárzó tenyere alatt engedelmesen olvadnak a pelyhek, és lecsordulnak, mint a könny, valahogy így képzelem, ilyen elnagyoltan, ilyen egyszerűen, ilyen szomorúan, hogy életre keltünk, miután mindenféle törmelékből oiTOt, fület, szemet ragasztott nekünk az Isten, és most jókedvűen nézeget, s mégis irtózik tőlünk, nem feküdne egy ágyba velünk, mert megfagyott bőrünk szerteszakadna, széthullnának alkatrészeink, égő ujjlenyomatok párádnak rajtam, s lassan kihűlnek, míg bentröl figyel engem, mint egy gyennek, lángoló kezét összedörzsöli, micsoda hideg van odakint, eszébe sem jut, hogy az időjárást is ő teremtette, a verset is, és önmagát is.
