Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - IRODALMI SZEMLE - Markó Béla: Testek; Ars poetica Balázsnak (versek)
MARKÓ BÉLA Testek Fáradt hajtok és elégedett vadászok világa ez, s nyilvánvalóan egymás kezére játszanak még akkor is, ha egyik fegyvertelenül kockáztatja, hogy valahonnan fentről villámként csap belé egy halálos hiúzharapás, vagy ágyéktól szívig felhasítja egy bosszúálló vaddisznóagyar, míg lándzsát markolva vagy íjat feszítve lesben áll a másik, de végül is ez ugyanaz a vadászat kezdettől fogva, s tudni lehetett, hogy előbb-utóbb levadásszák őt is, az izzadt, mocskos nagyobbik test körbefogja a párás, rémült kisebbik testet, hiszen másképpen szól ugyanaz a kabóca, s másképpen verdes ugyanaz az olajfalevél Krisztusnak vagy Júdásnak, a kétféle szenvedély és kétféle kiáltás megkettőzi a tárgyakat körös-körül, mert éppen az a tét, hogy kinek az emlékeiben él tovább a kabóca, az olajfa, a Gecsemáné kertje és a minden pillanatban előkészített hanninc ezüst, hogy ki kiből lakomázik örökkön örökké, és hogy kinek a felszegezett teste függ a pilátusok, péterek, tamások házában a falon, mint halhatatlan vadásztrófea.
