Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - TÁVLAT - Pap Ágnes: G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - I

G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - I.

79

cenzens ízelítőt nyújtott az írónőnek a katolikus misszióval kapcsolatos élményeiből is. A Magyarországon számos kiadást megért müvet nemrégiben hindire is lefordította K. C. Dutt, bengáli származású író. A kötetet, amely a Rajkamal Prakas- han kiadó gondozásában jelent meg, 2011. március 4-én mutatták be a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központban.

Az alább közreadandó leveleiben Hajnóczy természetesen nemcsak indiai élményeit, benyomásait osztja meg barátnőivel, hanem a lőcsei eseményekről is élénken, honvággyal telve érdeklődik: „...írjatok sokat Lőcséről, sóvárog a szívem otthoni dolgok után” - írja első levelében. A levelek elején emlitett lőcsei személyeket nem azonosítottam, de ez talán nem is fontos, inkább a lokálpatriotizmus, a miliő szempontjából lehetnek érdekesek ezek a bevezető részek. A dokumentumok közül időrendben a képeslap az első, amelyen Hajnóczy Rózsa fényképe látható Tagore kalkuttai háza előtt, a Dzsórásankó negyedben. A Bengáli tűzben nyomon követhetők a levelekben említett témák, de az utolsó levelét a szerző később írta, mint ahogy a Bengáli tűz befejeződik.

Hazatérésüket követően Germanus Gyula több lapnak is mesélt indiai tapasztalatairól és munkájáról.21 Meglehetősen negativ szinben tünteti fel ottani élet- körülményeiket, Tagore egyetemét és annak célkitűzéseit is. Az európai kultúra iránti elfogultság és az indiai viszonyok kritizálása, elsősorban a babonásság kigúnyolása Hajnóczy Rózsa leveleiben is megtalálható, de emellett pozitív dolgokat is felsorol, például az építészeti csodákat, így a kép valamelyest árnyaltabbá válik. Utolsó levelében pedig már szinte honvággyal telve készül elhagyni Indiát.22

Képeslap: Dardzsiling. 1929. V. 1.

Édes Irmám! A kibírhatatlan bengáli meleg elől felmenekültünk a Himalája hegyei közé 2600 m. magasságra. Itt nagyon jól érezzük magunkat, úton-útfélen a legeg- zotikusabb emberbe ütközünk, nagyon sok fajta ember nyaral itt. Ez a kép egy riksát (kétkerekű kocsi) ábrázol, amit egy indiai kuli húz, a lépcsők Rabindranath házába vezetnek. Levelet egyelőre nem írok, majd Laci elmesél mindent rólunk.

Csókollak sokszor, szeretettel Rózsi

Kezeit csókolja Gyuszkó 1

1. levél: Sántinikétan, 1929. augusztus 4.

Édes Ilám és Irmám!

Mindkettőtök levelét megkaptam, nagyon köszönöm. Közös levelet írok Nektek, mert itteni életem egyhangúsága nem nyújt annyi anyagot, hogy két levél kitelne belőle. De Ti csak írjatok külön-külön hosszú leveleket, nem képzelitek, hogy itt messze idegenben milyen jólesik a hazulról jött hír, akármilyen érdektelennek is tűnik fel a Ti szemetekben, amit írtok, nekem annál nagyobb örömöt szereztek vele, engem a legcsekélyebb dolog is érdekel, még az is, ha Lőcsén egy bolha elköhinti magát. Jólesik tudnom, hogy mindnyájan jól vagytok és hogy Te, Irma, olyan egész-