Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - TÁVLAT - Kiss Gy. Csaba: Budapest-Zágráb: oda-vissza Elődünk: Greksa Kázmér (jegyzet)

KISS GY. CSABA

Budapest-Zágráb: oda-vissza

Elődünk: Greksa Kázmér

A Greksa névvel először Kalocsán találkoztam. így hívták az egyik híres népművészt, nem tudom már, hímző vagy pingáló asszonyt. Nem teljesen szokatlan ez a név arrafelé. Emlékszik rá azután az ember. Greksa Kázmérnak hívták a Zágrábi Egyetem első kinevezett magyar nyelv és irodalom tanárát. Elődünket. Méltatlanul keveset tudunk róla. Talán egyszer valaki tüzetesen fölkutatja, mi mindent végzett el a horvát fővárosban az alatt a másfél évtized alatt, amíg 1903 és 1919 között ott tanított az egyetemen.

Alakjával Babits Mihály egyik regényében is találkozhatunk. Ott Timár Virgilnek hívják. A Babits-kutatók szerint a Timár Virgil fia című regény fő alakjának megformálásakor az író egyik mintája az a Greksa Kázmér lehetett, aki a pécsi cisztercita gimnáziumban a VII. osztálytól volt a magyartanára, s egyben az önképzőkör tanárelnöke. Érdemes idézni a regény lapjairól jellemzését: „Lentebb ül, szerényen a tiszteletreméltó Timár Virgil. A házfőnök szeretettel nyugtatja meg szemét a legjobb tanár, az igazi szerzetes becsületes arcán.” Az elbeszélő szerint életének negyvenedik éve felé jár. Greksa Kázmérra ez nagyjából talál, hiszen 1864-ben született Pécsett, s ekkor 1899-ben járunk. Azt a magyartanárt láthatjuk benne, aki minden szabad idejét az irodalomnak, olvasmányainak - „Ott fönn kedvelt latin szentjei vártak rá, a költő Ambrus, a filozófus Ágoston, a szellemes, urbánus Jeromos” - szenteli, műfordítással (latinból, franciából) foglalkozik.

Greksa 1880-ban lépett be a ciszterci rendbe, 1888-ban szentelték pappá. Magyar-latin szakos diplomát szerzett, a bölcsészet doktorává avatták. Gimnáziumi tanári pályáját Székesfehérváron kezdte, ahol mások mellett Klebelsberg Kunót is tanítványai közé számíthatta. Később azután itt jelentette meg alapos mikrofilológiai kutatásokra épülő, A Zrínyiász és viszonya Tasso-, Veigilius-, Homeros- és Istvánffy- hoz című tanulmányát. Ajánlotta pedig kedves tanárának, Beöthy Zsoltnak. Dolgozata végén azt is elmondja, Gyulai Páltól kapott ösztönzést arra, hogy folytassa Arany János Zrínyi és Tasso című akadémiai székfoglalóját a Zrínyiász IV—XV. énekének hasonló szempontú elemzésével. Eger volt a következő állomáshelye. Itt a Magyarországon különösen népszerű XIII. Leó pápa verseiből készitett magyar nyelvű válogatást a tanuló ifjúság számára. Tanulságos a stílus és a műfordítás kérdéseivel foglalkozó tanár megjegyzése a kis kötet előszavában: „...a fordításban Pázmányunknak egyedül helyes elvét tartottam szem előtt, mely szerint a fordítás olyan legyen, amilyen lett volna az eredeti magyar nyelven.” Lányi Ernő vegyes karra írt énekgyüjteményébe ő fordította a latin verseket. Geréb Kázmér néven ma