Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Kiss Gy. Csaba: Budapest-Zágráb: oda-vissza Elődünk: Greksa Kázmér (jegyzet)
74 Kiss Gy. Csaba ga is szerzett énekeket. Ezután egészségét helyreállítandó, rövid ideig a szentgotthárdi ciszterci rendház lakója volt, majd 1898-tól szülővárosában folytatta tanári munkáját. A pécsi cisztercita főgimnázium 1912/ 13-as Értesítőjében Párkány Norbert mutatta be az önképzőkör fél évszázados történetét. Itt olvashatjuk róla: „1899-től 1903-ig Greksa Kázmér vezetése alatt folytatta körünk működését. Kiváló szaktudós, temérdek irodalmi ismeret és helyes érzék a nevelés iránt egyaránt alkalmassá tették arra, hogy a kört magas színvonalra emelje.” Érdemes idézni Babits egykori gimnazista osztálytársait is, hogy miként emlékeztek vissza arra a tanárra, akinek meghatározó hatása volt a költő szellemének alakulásában. Ezeket a vallomásokat Tüskés Tibor gimnáziumi tanárként gyűjtötte össze 1956 és 1960 között, és a Babits és Pécs című kis kötetben jelentek meg (a Baranya Megyei Könyvtár adta ki 1984-ben, válogatta és összeállította Tüskés Tibor), akár az idézett Értesítő Visszapillantása. Egy diákokra odafigyelő, irodalmi érzéküket, stílusukat gonddal fejlesztő magyartanár képe jelenik meg ezekben a visszaemlékezésekben. Gebhardt József így idézi föl alakját: „Szülővárosa Pécs volt. Szülei, nővérei a budai külvárosban laktak. Nagyvonalú ember volt. Sokat tudott és sok volt benne a humor. [...] Bennünket, hetedik-nyolcadikos diákokat úgy kezelt, mintha egyetemi hallgatók lettünk volna. [...] Greksának feltétlenül súlyos befolyása volt Babits pályaválasztására. [...] Nagyon szerettük, mert nemcsak értette a dolgát, de tudott bánni a rábízott tanulókkal. Egészen új módszert vezetett be a tanításában, úgy, hogy valóságos élvezet volt számunkra a magyaróra” - olvassuk Nagy István visszaemlékezésében. Frank Richárd tanár és tanítvány személyes kapcsolatára is kitért: „Különösen szerette és becsülte őt tanár-elnökünk, Greksa Kázmér, aki éveken át francia tanára is volt Miskának.” Mattyasovsky Zsolnai Tibor szintén fontosnak tartotta megemlíteni Greksa kvalitásait: „Egészen kiváló volt, mint ember és tanár is. ...az ő egyénisége feltétlen hatással lehetett Babits irodalmi fejlődésére.” Gebhardt József szerint tanáruk a Zágrábi Egyetemről ment Pécsre. Ez a pontatlan adat valószínűleg innen került át a Tímár Virgil fia kritikai kiadásának magyarázatai közé (Budapest, 2001). Pedig a Babits és Pécs vallomásai között már Mattyasovszky Zsolnai Tibor is kiigazította ezt az információt: „Nekem csak arról van határozott tudomásom, hogy Pécs után lett a zágrábi egyetem rendes tanára.” A Morvát Életrajzi Lexikon szerint 1902-ben nevezték ki a zágrábi Bölcsészettudományi Karra a magyar nyelv és irodalom rendkívüli egyetemi tanárának, de a magyar tanszéket csak 1904-ben vette át, előtte még horvát nyelvben kívánta magát tökéletesíteni. A lelkiismeretes tanár képébe jól beleillik ez a fölkészülés. Pedig a fogadtatás nem sok jóval kecsegtetett. 1903 magyarellenes tüntetések éve volt a horvát fővárosban. A következő esztendőben nem kisebb ember fejezte ki rosszallását a magyar tanszék megnyitása miatt, mint Antun Gustav Matoš, a jelentőségét tekintve akár Babitscsal is mérhető költő. Azt írta Magyar kultúra című írásában, hogy ez „nem egyéb újabb merényletnél a háromegy (értsd: Háromegy Királyság)
