Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Gál Sándor: Kitágult nap 6. - Csillagok? Csillagok! (jegyzet)
72 Gál Sándor tona Mihály síremléke, előtte pedig - a falu felől nézve - Soós Károly nyugvóhelye: kriptája. Ez a néhány fejezet egy közösség közel két évszázados történelmét és történetét keretezi. Most azonban nem erről van szó. Hanem az egy-ember vállalásáról, annak indítékairól és elkötelezettségéről. Amikor Katona Mihály a búcsi parókiára költözött, falum összlakossága alig haladta meg az 1500-at. Egy 1860-as adat 1714 lakost jelez. Ez a környék többi településeinek nagyságát ismerve, amolyan közepes lélekszámot mutat. Gazdaságáról is ez mondható el. Egy olyan tudású és tekintélyű férfi, mint Katona Mihály, ugyan miért vállalta ezt a gazdagnak egyáltalán nem mondható eklézsiát?! Miért nem maradt Komáromban? Mert maradhatott volna! Szellemi, gazdasági megfontolások sem igen vezérelhették, mert hát mit adhatott számára ez a búcsi, nádtetős valóság? Más, hogy ezzel szemben ő viszont gyarapíthatott\ S nyilván meg is tette azt, amit húszéves búcsi működése ideje alatt megtehetett. Azt hiszem, munkásságának otthoni hoza- déka valamiféle - nyilván ez az egyházon és az iskolán belüli - közösségteremtés volt, amely az akkori világban sokat lendített Búcson. Tudományos munkássága pedig a maga idejében egyetemes értékek hordozója volt és magyar nyelven íródott! Elvileg Soós Károly vállalása minden tekintetben megegyezik Katonáéval. Sőt, tovább nyomósítja ezt a Trianon utáni kisebbségi sors, annak minden emberi- és nemzeti kihívásaival együtt. És hiába fogalmazódik meg bennem sokadszor immár, hogy miért ott és úgy kötelezte el magát Soós esperes úr is Katona Mihály parókiáján, mint elődje, falum szellemi és egyben az egész csehszlovákiai magyar református egyház irányítására, elfogadható választ a kérdésre nem találok. Ugyanis erre, vagy ehhez a papi - vagy akármilyen - elhivatottság csak féloldalas válasz lehet. Mert a létezéshez ez, ennyi nem elég. Nem lehetett elég! És mégis Búcsot választotta a többi választhatóval szemben! Horvát Zsigmondot pedig, aki Soós esperes úr mellett segédlelkészként kezdte pályafutását, a második világháború után - ahogy azt már említettem is - a gyülekezet választotta tisztelendő urává, küldöttséget menesztve érte Hontfüzesgyarmatra... Előbb esperes, majd - ha jól emlékszem - a múlt század hatvanas és hetvenes éveinek fordulójától pedig közel két évtizeden át püspöke volt a szlovákiai református egyháznak. Katona Mihály, Soós Károly és Horváth Zsigmond szellemisége több, közel két évszázada — máig érőn - meghatározott erővel van jelen szülőfalum egész közösségében, s kitörölhetetlenül. Amikor — bő harminc évvel ezelőtt - az Egy és az Egész kölcsönhatásáról kezdtem gondolkodni, azt próbáltam összefogni, hogy abból, amit az egy-ember - az egyén - egy közösségtől életindulásának idején kapott, ugyanannak a közösségnek később önmagából mit, mennyit adhat vissza - mindig ezek a példák emelkedtek elém! S az a miért, amely vállalásuk máig megfejthetetlen csodájaként világít. Csillagok? Csillagok! Igen! Igen... Hiányoznak...
