Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Móser Zoltán: Csontváry nagy távlatot követel (tanulmány)
Csontváry nagy távlatot követel 63 törte, a hajdúkat felkötötte s amikor a kavarodás tetőpontját érte, a Burkushad a padlásablakból azt nevette. Ez volt szülővárosomnak gyermekkori színielőadása... így csendesen éltünk KisSzebenben, különösen a hatvanas években, ahol még az ökör is zeneszóval a városon végigsétálhatott s csak azután a pecsenye tálra juthatott. Baromfi, hízott liba, sertés, fejőstehén egy házban sem hiányzott, gyümölcs, zöldség mindenkinek termett, s a híres barackból még a galíciaiaknak is tellett. A búza mosva volt, napon szárítva került a városi vízimalomba. A házikenyér minden házban kovászolva, külön kemencében sütve volt; a hordó káposzta a pincében, a krumpli a veremben, a daráló kézimalom, a ruhamángorló az volt minden helyen, cukrászbolt nem volt, de cukrászsütemény nem hiányzott sehol sem. Otthon készült minden, a fehérnemű horgolás, hímzés, harisnyakötés, ez napi szórakozása volt nőknek, a cselédek lent és kendert fontak; a gyerekek pedig esténkint, hogy ébren legyenek, lószőrt és tollat fosztottak. A városban volt takács, kékfestő, pokróc és gyapjúszövet készítő, kalapos, tímár, asztalos, kötélverő, csizmadia, cipész és szabó, kályhás, gyertyaöntő, mézes- kalácsos, mész és téglaégető, és két vízi papírmalom, ebből állott a kisszebeni forgalom. A városban sem cukrászda, sem kávéház, sem borbély, sem bordély, sem szobás vendéglő nem volt. Mindössze két korcsma volt, egy a városházán és egy az eperjesi úton, ahol a fuvarosokat kiszolgálták, mert a polgárság korcsmába nem járt, még a svablyufkának nevezett kénfürdőben sem volt szokásban az ivás és a dohányzás. A városban ittas embert nem lehetett látni, kihágás, lopás nem volt, mert minden háznak volt egy munkaképtelen örege vagy fiatalja, aki az asztalmaradékkal meg volt elégedve. Az életnek tehát volt kellemes, patriarchalis zamatja, amely már a megszólításban kifejezését találta: amice barátom wie gehtes braviska. A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856. vagy 57-ben a kisszebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton végighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott. E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébren tartotta, a valóságot pedig az éghez irányította.” Csontváry egész élete vágy, álom, sejtelem és rejtelem. Élete mintha a föld és az ég között lebegne, hol ehhez, hol ahhoz közelebb. Gerlóczy Gedeonnak köszönhetjük, hogy munkái egyáltalán fennmaradtak, hogy a hagyaték megmentődött. Kevesen tudják, hogy csak az 1960-as években dőlt el, és végre lekerült a napirendről annak megítélése, hogy dilettáns, bolond vagy zseniális, sehová be nem illeszthető festő volt-e! A művésztörténész és filozófus Fülep Lajos érdeme, hogy immár nagyon sokan tudják, Csontváry világító üstökös volt Európa egén. Igló—Róma Csontváry 1874-től Iglón volt gyógyszerésztanonc, majd -gyakornok. Itt született
