Irodalmi Szemle, 2012

2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)

Futball Gyarmaton 49 De erről nem beszél, hátha kinevetnék érte, érzékeny lelkecske már kiskorában, ko­rán képzelődésre hajlamos... Hogy mennyire a kordivat kicsúcsosodása a labdarúgás ügye még Gyarma­ton is, s hogy milyen nagy dolog a futball, az akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Ger­gely tanító úr egy nagy báli mulatozás után kijelentette, hogy ideje megalapítani a Sportklubot. A csapat megalakult, jó játékosaik vannak, ideje, hogy Gyarmatnak Sportklubja legyen! S hozzáfűzte még, hogy Lányi Árpád tiszteletes úrnak tetszik a gondolat. Ahogy mondta: a falunak haladni kell! Kristóf János segédjegyző mellé­je állt: terelni kell a fiatalságot a modem sportok felé! A falu jó szórakozást nyer, és nagy, közös ügyekért, a győzelmekért lelkesedhet! Matkovič Július molnármester és Tatár Lajos helybéli cipész anyagi támogatást ígért, ami komoly dolog: a klub já­tékosainak színes, jelvényes dresszek és stoplis futballcipők kellenek! Bakai István és Pásztor Géza támogatták és segítséget ígértek, Hem Sándor kocsmájának külön­termében megalakult az FSC, ami Füzesgyarmati Sport Klubot jelent. És azon a nyáron már a nagy dolgokhoz illő méltósággal, FSC jelzésű piros dresszekben és fekete klottnadrágban vonult a csapat a Pástra. A játékosok lábán fekete stoplis ci­pő és „stucni”, alatta sípcsontvédő; komor, egyenruhás harcosokra emlékeztetnek így. Rezesbanda vezeti őket végig a falun, rikoltoznak a trombiták, mélyen brum- mog a görbe nagy trombita, és vérpezsdítőén, ütemre bufog a nagydob. S a fiúk emelt fővel, ütemre lépnek és elszántan mennek a Pástra, hogy megmérkőzzenek az örök riválissal, a szomszédos fegyvernekiekkel... Sosem volt kérdéses, hogy a futballpálya a nagy libalegelőn, az alsó Páston legyen. Fegyvernek felé indul erre kövesút, a faluból kitérve letér belőle egy földút és a Törökölésre tart, Szentgyörgy felé, átszeli a Pástot, amely némileg vad, elha­nyagoltnak tűnő terület. Nagysága okán azonban megfelel a pálya nemzetközi mé­reteinek. Bár szekérút vezet rajta, de hát erre mindenfelé szekérutak vezetnek. Nyá­ri záporok után a vasalt kerekek mély nyomot hagynak a sárban, feldarabolják a barna földet, összehasogatják testét. Aztán kisüt a nap, melegebben, mint az eső előtt, érezhetően, szinte láthatóan párolog a talaj és hamar kiszikkad, újabb szeke­rek nyomán a vágások elsimulnak. Természetes metamorfózis ez, mindenki tudja, megszokták. Nehézkes körülmények közt születnek a nagy kezdeményezések. És Gergely tanító úr csapata nem ismer lehetetlent. Az FSC jövő diadalainak útjában egy sáros vagy poros szekérút nem akadály. Emi a szüleivel a Törökölésre megy szekéren. Anyja ölében ül, apja mellett a szekérdeszkán. A lovak ringó hátát nézi, követi tomporuk ritmusát, érzi lépteik harmóniáját. Látja, ahogy apja nagy keze a gyeplőt tartja, erős barna karja szőrös és napsütötte, az ostorral néha meglegyinti a lovakat. Hallgatja szülei beszélgetését. Amikor kiértek a faluból, az utolsó háznál anyja az alacsony, fehér kis ablakos épü­letre mutatott: itt lakik Bíró Béla, a futballista...! Aztán a libalegelőn haladtak, por­zott utánuk az út. A két keréknyom közötti keskeny púposodáson, földnyelven mar­garéták és szarkalábak nyíltak, papsajt burjánzott, és sárgán virágzott az útifű. A

Next

/
Thumbnails
Contents