Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)
Futball Gyarmaton 49 De erről nem beszél, hátha kinevetnék érte, érzékeny lelkecske már kiskorában, korán képzelődésre hajlamos... Hogy mennyire a kordivat kicsúcsosodása a labdarúgás ügye még Gyarmaton is, s hogy milyen nagy dolog a futball, az akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Gergely tanító úr egy nagy báli mulatozás után kijelentette, hogy ideje megalapítani a Sportklubot. A csapat megalakult, jó játékosaik vannak, ideje, hogy Gyarmatnak Sportklubja legyen! S hozzáfűzte még, hogy Lányi Árpád tiszteletes úrnak tetszik a gondolat. Ahogy mondta: a falunak haladni kell! Kristóf János segédjegyző melléje állt: terelni kell a fiatalságot a modem sportok felé! A falu jó szórakozást nyer, és nagy, közös ügyekért, a győzelmekért lelkesedhet! Matkovič Július molnármester és Tatár Lajos helybéli cipész anyagi támogatást ígért, ami komoly dolog: a klub játékosainak színes, jelvényes dresszek és stoplis futballcipők kellenek! Bakai István és Pásztor Géza támogatták és segítséget ígértek, Hem Sándor kocsmájának különtermében megalakult az FSC, ami Füzesgyarmati Sport Klubot jelent. És azon a nyáron már a nagy dolgokhoz illő méltósággal, FSC jelzésű piros dresszekben és fekete klottnadrágban vonult a csapat a Pástra. A játékosok lábán fekete stoplis cipő és „stucni”, alatta sípcsontvédő; komor, egyenruhás harcosokra emlékeztetnek így. Rezesbanda vezeti őket végig a falun, rikoltoznak a trombiták, mélyen brum- mog a görbe nagy trombita, és vérpezsdítőén, ütemre bufog a nagydob. S a fiúk emelt fővel, ütemre lépnek és elszántan mennek a Pástra, hogy megmérkőzzenek az örök riválissal, a szomszédos fegyvernekiekkel... Sosem volt kérdéses, hogy a futballpálya a nagy libalegelőn, az alsó Páston legyen. Fegyvernek felé indul erre kövesút, a faluból kitérve letér belőle egy földút és a Törökölésre tart, Szentgyörgy felé, átszeli a Pástot, amely némileg vad, elhanyagoltnak tűnő terület. Nagysága okán azonban megfelel a pálya nemzetközi méreteinek. Bár szekérút vezet rajta, de hát erre mindenfelé szekérutak vezetnek. Nyári záporok után a vasalt kerekek mély nyomot hagynak a sárban, feldarabolják a barna földet, összehasogatják testét. Aztán kisüt a nap, melegebben, mint az eső előtt, érezhetően, szinte láthatóan párolog a talaj és hamar kiszikkad, újabb szekerek nyomán a vágások elsimulnak. Természetes metamorfózis ez, mindenki tudja, megszokták. Nehézkes körülmények közt születnek a nagy kezdeményezések. És Gergely tanító úr csapata nem ismer lehetetlent. Az FSC jövő diadalainak útjában egy sáros vagy poros szekérút nem akadály. Emi a szüleivel a Törökölésre megy szekéren. Anyja ölében ül, apja mellett a szekérdeszkán. A lovak ringó hátát nézi, követi tomporuk ritmusát, érzi lépteik harmóniáját. Látja, ahogy apja nagy keze a gyeplőt tartja, erős barna karja szőrös és napsütötte, az ostorral néha meglegyinti a lovakat. Hallgatja szülei beszélgetését. Amikor kiértek a faluból, az utolsó háznál anyja az alacsony, fehér kis ablakos épületre mutatott: itt lakik Bíró Béla, a futballista...! Aztán a libalegelőn haladtak, porzott utánuk az út. A két keréknyom közötti keskeny púposodáson, földnyelven margaréták és szarkalábak nyíltak, papsajt burjánzott, és sárgán virágzott az útifű. A
