Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)
48 Duba Gyula „...támadnak a csehek, jönnek... egyre jönnek... kapunkhoz közelednek a csehek... jönnek védhetetlenül... magyarok istene állítsd meg őket..!” Fecskék suhannak az elnémult utca felett, alacsonyan szállnak a talaj közelében, eső készül, a légnyomás talajközelbe kényszerítette a szúnyogokat... sajátos tragikumérzet hatalmasodik el a gyarmatiakban. Aztán az élmény lecsillapodik és megfakul. S mintha kettős tudat születne, vagy csak bővül? A fiatalság megtanulja és ismétli a Cegléden született Zsengellér, a híres magyar kapus nevét, meg a cseh Plániékáét is megjegyzi, s fejből tudja a nagy góllövőkét. A Toldiét, aki a pálya közepéről olyan erővel rúgja az ellenség kapujára a labdát, hogy szemmel sem lehet követni, és a tehetetlen kapus csak nézi, ahogy az átszakítja a hálót. Aztán a nagyszerű magyar csatár, Sárosi doktor nevét, akinek a tizenhatosról indított rúgásait a világ egyetlen kapusa sem képes kivédeni. Van egy idegen hangzású, ismeretlen név is, a rejtélyes Bunta, talán dél-amerikai lehet, ki tudná, milyen nemzetiségű, biztosan kapus, mert a kirúgásai átívelik a pályát, és a gól elől gyakran fejesekkel menti a kaput. Semmi biztosat nem tudni Buntáról, a neve is ezért izgató, talán brazil vagy uruguayi, találgatják a gyarmatiak. 4 A református tanítóival szerencséje van Gyarmatnak. Tevékeny férfiak, a modem korszellemet képviselik, és beoltják vele a falut. Megéreztetik vele a század kultúráját, a romboló hatásokkal pedig szellemi erőket szegeznek szembe. Akúcs tanító úr akkor, amikor a köztársaság első éveiben a hagyományokat kellett védeni s erősíteni a nyelv ősi értékeit, megszervezte a színjátszást és dalárdát alapított, díjakat nyertek a magyar énekkarok lévai versenyén. Gergely László tanító úr, szenvedélyes sportember és modem gondolkodású kultúraszervező, kitűnő úszó és síbajnok, s amellett jó kedélyű legényember, azonnal összebarátkozott Pásztor Gézával és a fiatal Bakai Istvánnal, gömöri lévén, Losoncon született, hamar megértette a gyarmatiak palóc ösztönét és kálvinista érzelmeit. O szervezte meg 1933-ban az új futballcsapatot. Emi akkor hároméves, szoknyában jár, ahogy a kisgyerekek, beszél már, bár inkább hallgat, mindenre figyel, de véleménye nincs, beijedt, kicsiny lélek, ilyenre mondják a nagyok, hogy porba- fingó! Apjától hall a futballistákról, nem tudja, mi az, hallgatja a készülő meccsekről szóló beszélgetéseket, és szeretné tudni, hogy mi a „fotbal”! Anyja azt válaszolja, hogy nagy bőrlabda, amibe a játékosok belerúgnak, ha hozzáférnek! Nagyanyja azonban letorkollja Emit: bolondság az, majd megtudod, ha nagy leszel! S ö, amikor vasárnap délután a felvégiek csapatostul mennek a Pástra a mérkőzésre, úgy gondolja, hogy ott valamilyen csata zajlik, amilyenről Sípos Zsuzsa nenő énekel félelmetesen bús, jajongó dalokat. Apja is lemegy a Pástra, ő anyjával ül a ház előtt a padkán, minden ház előtt asszonyok ülnek, idős férfiak állnak cigarettázva, a padok alatt kutyák, békés nyári hangulat. Emi várja, hogy mikor lesz vége a „meccsnek”, és szorongva gondol arra, hogy talán lesznek, akik nem térnek viszsza a csatatérről!
