Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Napérlelte, holdnevelte századok; Hulló levelek holdja; Éberálom; Őszi temető (versek)
KULCSÁR FERENC Napérlelte, holdnevelte századok Bolond beszéd, mit R. C.-ről az angyalok mondanak, hogy istengyásza ember, s könnyezik a csillagok és madarak. Ugyan dehogy, R. C.-nek a világ a világa: mérettelen egek alatt körülveszi napégette nyája, terelőkutyája. Legelteti felhők között kóbor báránykáit, s villámlások során olykor Istenre is rányit: megsüvegelve fényes trónját, elüldögél zsámolyán pár vígságos órát. És este, mikor vérbe fagyva óceánba ájul a nap, fejére konyul R. C.-nek a roppant égi kalap, s mialatt az árnyékvilág arcába csapja a vad szelet, a telt ragyogású, fegyverkező pokol felett hazaindul gomolygó, szép juhai mögött, és mint aki gyászba s gyémánt öröklétbc öltözött, érzi, szíve boldog és fáradt, s Isten, mint a jégár, hömpölyögve árad. Asszonya, a fénylő hold terített asztallal várja: szívében Dávid hegedül, s vérfoltokkal hímzett a ruhája. Megvacsorál, lefekszik, imát mond R. C. mindenért, az ördögért, a madarakért, szíve tüskéiért, majd elalszik és terelgeti álmában napérlelte, holdnevelte évszázadait, s a hajnali harmat fürdője után a teremtés friss szellőjében megszárítkozik. Hulló levelek holdja Erdőn-mezőn ősz pirul, szegény fejem is dért virul írja R. C. kapcsos füzetébe -, s nehezen veszi bár eszébe: vért virágzik minden, galagonya, csipke, esdi a végzet angyalát:
