Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: Reggelnapló III. (próza)

Reggclnapló III.

Addig nyújtózz, ameddig a ííitakaród ér. Nekem innen a városkából a Bubán málnásáig, a nyaraló teraszáig.

Minden szervem óra. Vagyok hát karóra, hasóra, agyóra, orróra, arcóra. (Villog a szemóra, míg áttipeg a szenyóra.) Májóra, fogóra, bélóra, lépóra, hajóra - ilyesmik ketyegnek ki belőlem ebéd előtt.

Délután kettőtől pedig németóra.

11

Atalvódik a reggeli meditáció ideje. Hagyni kell csak. Elhagyom, az éberségem gazdátlan marad, nincsen őre, tanúja, visszaalszom. Az út, a korai ébredések, kevés alvás, a tegnapi késői lefekvés mind az elhagyott önigazolása.

Tegnap korrektúrát kaptam az egyik folyóirattól, azt olvasom. Bosszankodom, vagy derülök a szórakozott szedő leleményein. Például ez a szombathelyi ko- an: hogyan szól egy tányér, ha csattan? Nos, dolgozzunk együtt! Egy-két helyen meghagyom az elírásokat, megjegyzetelve.

Találkozás a naplóm révén régebbi önmagámmal. Most máshogy imám. Nincs két egyforma forma.

Levél Debrecenből: Roppant érzékeny mély és szépen megírt prózaverseket küldtél. Öröm lesz közölni őket. Köszönöm.

A felajánlott regényrészlet viszont nem kell, tele vannak prózával.

Na ja. (Ez már Budapest vagy a németóra hatása.)

Örülök, hogy a koplalási időben leírtak másnak is tetszenek.

Rá vagy Ítélve az örömszerzésre. Ne baszogasd el hát az idődet! Ezt a k. időt (K. pl. kurzív, kedves, kevés, kerek, kopasz, de kurva is lehet. Ilyenek is megfordulnak fejedben. Kísértenek az ágyék meg az asztalék, székék örömei, rávdgyásai.) Bár most, így reggel tájt, még nem annyira.

Az egyik pozsonyi kiadó gyermekvers-antológiát tervez. Küldtek szerződést is. Egy cím - itt is - elírva, a kőbábú helyett, jaj: kőlábú.

Nem nagy dicsőség náluk megjelenni, de nem is a hírért, névért, pénzért. Túl kell lépni ezeken (is). Tartom szerencsémnek, veszem ajándéknak, mint minden újraközlést.

Rápillantok az órára, s máris hagyom ezt itt.

Imre, gyakorlás, meditáció.

Máris, csak a pontot