Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: Reggelnapló III. (próza)

32

Varga Imre- a jegyzetelés közben el-elszabaduló szavak garázdálkodása. Bár ezek itt nem lát- szódhatnak, velük, általuk tejes a reggeli firkálás.

10.

Du, Imre, arbeitest du?, kérdezi bennem a Hajnali Manó. Nem, Manókám, csak képzelődöm a munkáról. Én egy (ein/e) lusta értelmiségi vagyok. S halogatom a felkelést.

Negyed hat, odakint János bácsi kaszálja a házam előtt a füvet. Tegnap kukoricát kapáltam nekik a falu mellett, megelőlegezve ezzel a korai kaszálást.

Aki szól, meg aki hallja. Egyben vagyok.

A szentendrei ház most akár egy kiürült kolostor, a múltból most csak én, mint visz- szajáró lélek, s a meditáció maradt. {Mintha. Ez nem a meditációra vonatkozik, nem azt minősíti, hanem inkább a helyzetemet.)

Aki hallgat, és aki hallja. (Ez leszek én hamarosan az ülőpámán.)

Köröttem a fölriasztózott ház. (Ahhoz képest szinte ízlelhető a csendje.) Nem riasztó ez így sem, hogy bár benne vagyok, nincsen riasztanivaló.

Ha beszökne az udvarra egy koala, attól nyilván működni kezd.

De nem szökik. Mi szökünk föl a Bubánba. (Most hallom. Telefon odakint.) Ott meditálunk majd. Jó társasága leszünk magunknak alighanem.

Harangoznak. A ház asszonya dübörögve jár a szobák közt, s föl-alá csattog az előtérben.

Tegnap németóra. Előtte a város (illetve a pereme): úszás, szauna, meg az írószövetség könyvtára. (Laci, a jógázgató alkalmazott haláltörténetei. Láthatóan rossz napja van.) Kenyérvásárlás (piszkei, kovászolt); kevés utcai séta, majd Szentendre felé.

Tanulom az értést. Most németül is, de ez visszavisz a szavakon, nyelveken túli kapcsolatokhoz.

Jól megnézem a lányokat. Tudom őket. Benne lennék mindegyikben. Málnaszedés, cseresznyeszüret (vessző) meditáció. Antal nyaralójában megint. Zöld tágasság. A légzés, létezés mámora.

Üres madárfészket találok a cseresznyefán.

A gyümölcs zamata felderít. Fénylő magig hatol a nyelv. Az íz beleárad a nyelvbe. Egymásba ízesülünk.

Némán eszel. Észreveszed a gondolatokat két íz-lelés közt. Elveszted magad, s újra meglel az íz, a szín - tapintod. De semmi színlelés. Mert nemcsak szín-leg, hanem ízleg is vagy a teremtés ízében, beízelődsz, ízében, izében, kapaszkodásban, evésben; nem baj, ha nem találsz megfelelő szavakat, a szó megtalál, megfog.

Ha megszólalok befelé - azt is hallgatva teszem. Belső Színpad. Cseresznyeág. ízpad. Hangszíne: piros-édes magas. A szandál nem famászásra való. Most mégis az van rajtam. Meg-megfordul benne a lábam, amikor följebb mászok, hágok.