Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)
DUBA GYULA Futball Gyarmaton Részlet a Valami elmúlt - Érni diákkora című önéletírásból 1 A mezőség felett sűrűn köröznek a cserebogarak. Ahogy Gyarmaton mondják: a „csaják”. Távol a Perec mentén a nagy vörös nap érinteni készül a lombosodó füzek és égerfák koronáját. A cserebogarak ilyenkor bújnak ki a földből, és alacsonyan repülve, látszólag céltalanul csaponganak. Egyedül és magányosan, mégis úgy tűnik fel, mintha tömegesen tennék, röpködnek a vetések felett. A libalegelőn, a gyarmati Pást felett is ott vannak, cikcakkban szállnak a fegyvemeki út mentén. Csak ők tudják, miért rajzanak, mit keresnek. Mintha szárnypróbálgatás lenne, akárha gyakorlatoznának, kiszámíthatatlan és kaotikus rajzás, látszólag semmi értelme nincs. Hiszen le sem szállnak közben, csak repülnek. A kisiskolában Vértes Ilona tanító néni elmesélte, hogy a „csaják” álcákként és pajorokként három évig a földben élnek, minden gyökérzetet megrágnak, ami útjukba kerül, s közben báb lesz belőlük, majd bogár, cserebogár, sárga cserebogár, ahogy a nóta szól, s akkor már közelebb vannak a felszínhez. Majd bogárként előbújnak, akár egy méter mélységből is. Hetekig élnek a föld felett. Ilyenkor van a párzási idejük, azért röpködnek, amikor leszáll az est. Majd a talaj felszíne közelében petéket raknak a földbe, hogy utódokat nemzzenek. S azok még azon a nyáron kikelnek, és ösztönösen lemásznak a mélybe, hogy három évig ott éljenek és rágják a gyökereket. A felnőtt bogarak pedig, tehát a szüleik néhány hónapig élnek a nyárban, aztán elpusztulnak, ennyi az életük...- A nyomorultak... - mondta akkor Csutor Géza -, minek vannak?!- Mindennek joga van élni - válaszolta Vértes Ilona tanító néni -, és mindennek olyan a sorsa, amilyet a teremtőtől kapott... Emi képzeletét megragadta a „csaják” sorsa, elgondolkoztatta a történet, aztán elfelejtette. Ilyen az ő életük. Az emberek úgysem törődnek velük. Tudomásul veszik, hogy tavasszal kibújnak a földből, és hankalodáskor röpülni kezdenek, az emberekbe ütődnek, és beléjük csapódnak, arcukat, szemüket óvják előlük, de röptűk értelmét nem keresik. Régen megszokták, hogy a föld felett, az éjszakához készülődve alacsonyan röpködnek a cserebogarak. Ilyen a természetük! Majd elmúlik rajzásuk, nemsokára eltűnnek. Mindennek oka van, ami történik, de nem lehet tudni, hogy miért történik úgy! Nem is kell tudni, minek. Tudomásul kell venni, és kész. Mindig így volt, tavaszkor a langyos időben, amikor a friss levegőnek érezhető illata van, előjönnek a földből a „csaják”, berregve röpködnek, és nekicsapódnak az embereknek. A Páston futballozó gyerekek sem törődnek velük. Nincs idejük a „csajákra”, két kapura játszanak. A felvégiek is lejöttek a Pástra, egymás ellen mérkőznek az al-
