Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)
44 Duba Gyula végiekkel. Bíró nincs, de nem is kell. Ha szabálytalanság történt, mindenki bíró lehet, aki látta. Kiáltozás helyettesíti a piros vagy sárga lapokat. Éppen Csutor Géza tiltakozik. — Henc...! - ordítja kidülledt szemmel henced vót, Mónár...! Leáll a játék, már Buda Vilinél a labda, de mindenki vár. — Nem vót henc... - tagadja a kezezést Molnár Jenő kiáltva -, hazudsz, Csutor. .. nem vót henc..! — Henc vót... - toporzékol Csutor, a sapkáját is földhöz vágja -, kézzel érintetted a labdát... igenis hozzáértél..! De Buda Vili akkor már a kapu felé viszi a labdát, és Hubert Emil - aki most a felvégieknek véd - kimeredt szemmel, ugrásra készen várja a gólt, ám egy felvégi hátvéd elgáncsolja Vilit. Az alvégiek ordítanak, mintha nyúznák őket. — Gáncs... gáncs... tiszta gáncs volt... „tribliztél” volna, ha bekk vagy... nem tudsz „triblizni”, Kulcsár...! Csutor és Molnár Jenő lökdösik egymást, mégsem lett verekedés, Hubert Emil kirúgta a szabadon guruló labdát... Szenvedéllyel játszanak, mint a nagycsapat. A régi játékokat, a pickezést meg a gedázást felejteni kezdik, még a gombozást is. A „fotbal” mindenek felett való, nem is játék már, hanem igazi szenvedély. Mással nem törődnek, csak játszanak. Csak a labdával, ami pedig gyakran nem is bőrlabda! Lehet rongyból, kitömött fu- szekli is, gömbölyűre formált, spárgával átkötött rongycsomó. A rúgás kényszere, az állandósult „labdareflex” annyira bennük él, hogy minden útjukba kerülő tárgyba belerúgnak: köbe, papírba, fadarabba! Ahogy pálya is lehet bárhol, a kertekben és a szilvásokban, bárhol a mezőn, csak egyenes legyen a talaj, füvei benőtt, gyepes rész, és ne legyenek rajta kórók és gazok, rögök vagy kövek, sima és egyenes talaj legyen, mint általában a legelők. Akár az alvégi és a felvégi libalegelő, tehát az alsó és felső Pást, bárhol lehet pályát rögtönözni. A kapu is csak az alsó Páston készült fából, erős fenyőmdakból, ahol a nagycsapat játszik, ahol az igazi mérkőzések folynak. Máshol lehet a kapu két, földre helyezett sapka vagy kalap, a gyepre rakott tarisznya vagy ruhadarab, mindenből lehet kapu, ami kijelöli a távolságot, melynek közepén a kapus áll és nem engedi át a labdát. Libaőrzés vagy báránylegeltetés közben nagy küzdelmek folynak a mezőn vagy a kertek alatt. Mindezeket minden gyerek tudja, ahogy a pálya méreteit is. Az ötös vonalat, a tizenegyes pontját és a tizenhatost, és a pálya közepét, ahonnan a bíró a játékot indítja. Meg azt is, hogy mi a félidő, a szabadrúgás meg a tizenegyes, s hogy mi a fejelés, a gáncs, az ofszajt, és mi a taccsdobás, a driblizés és a labda vezetése, ahogy azt is, hogy a labdát csak lábbal, mellel és fejjel szabad érinteni, kézzel tilos, mert az henc és szabadrúgással kell büntetni, mindennapos dolgok ezek a gyerekek számára. Ahogy az is, hogy játszani tudni kell! Új értékek élnek Gyarmaton, a mítoszok rokonai meg az idegen szavak. Régen a férfiak a katonaságtól hoztak új szavakat, sajátos fogalmakat, „büssengönyi”, másként mondta bukfencezni meg „kvár-
