Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - SZEMLE - Csanda Máté: A nacionalizmus mint látvány (Tomáš Rafa videóiról)
SZEMLE 77 Persze ilyen és hasonló fotókból, videókból milliók vannak, naponta ontják őket a hírügynökségek, a tévécsatornák és internetes portálok. Bármennyire is ütősek és autentikusak, egymagukban gyors és üres kalóriák. Tömegesen fogyasztjuk és felejtjük el őket, külön-kü- lön tehát nem sok vizet zavarnak. Viszont így, egy ilyen bizarr indíttatású gyüjtőoldalon, a nap huszonnégy órájában elérhető módon, specializált tartalommal, menüpontokkal, programajánlóval, keresőfunkcióval kiegészítve, linkelhető, lájkolható formában, mindez így egy releváns, naprakész és koherens rendszerré érik össze. Hozzászólni, javaslatokat tenni, előrejelezni, esetleg magát a művészt is helyszínelésre invitálni a www.newnationalism.eu oldalon lehet. De Rafát nemcsak a látványos akciók és a hangos tömegek vonzzák. Múlt év novemberében a kelet-szlovákiai Nagy- mihályon hagyta ott kézjegyét. A Východ nevet viselő panelházas lakónegyed és a szomszédos romatelep közé ugyanis, hogy, hogy nem, önkormányzati pénzekből, helyi képviselők jóváhagyásával, mintegy a bajokat elkerülendő, felhúztak egy jókora, masszív szürke betonfalat. Szegregációról, gettósításról szó sincs, érkezett a hivatalos verzió, a tértagoló objektum egy majdani szabadidőközpont első eleme, afféle sportfal (tennészetesen azóta sem változott semmi, a válaszfal maradt az, ami: gyors, olcsó és agresszív problémamegoldási kísérlet, felszínes tünetkezelés). Sportfal - Športový múr - lett Tomáš Rafa művészi kommentárjának is a címe: a betonfelületre 96 méter hosszan egy óriásplakát került, rajta élénk, szivárványszínű mezőkben sportos lendületű mintákkal és figurákkal. Rafa tehát színt vitt a lepusztult környezetbe: ugyanakkor ez az akciója is egy helyszini riport, egy sajátos lelkiismeret- megbolygatás, egy valós, tapintható probléma kiszínezése. És egy kritikai korrekció is, egy kesernyésen ironikus célzás, számonkérési kísérlet. Végső soron pedig figyelemfelkeltő akció, hiszen nagyrészt ennek a tarkabarka poszternek köszönhető, hogy a média ráharapott az ügyre. Rafa a tervezőgrafikai eszközökön túl egy sajátos performance-ot is rögtönzött: focimeccsre hívott néhány helybeli roma srácot, láttatva ország-világ előtt, hogyan (nem) lehet itt bokáig érő sárban, laza talajon, kapufák, partvonal, minden egyéb nélkül, egy barikádszerű válaszvonalat palánknak használva sportolni. Ebben az emberi gesztusban egyébként az is szépen kidomborodik, hogy a művészet és politika gyakran milyen hasonló eszközökkel és módszerekkel vesz részt az érzékelhető világ, a lakótelepi vagy éppen mediális köztér felosztásában. Rafa nem is jár túl messze azoknak a honatyáknak a magánakcióitól, akik kampányidőszakban el-ellátogatnak a keleti végekre, ha másért nem, videóra vetetni azt, hogy lám, szükség esetén jelen vannak, együtt éreznek, vagyis ideig-óráig leereszkednek, s megmártóznak a potenciális választópolgárok mindennapjaiban. CSANDA MÁTÉ
