Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Levél a versírásról egy barátomnak; Ó, minden igaz és minden lehetetlen (versek)
KULCSÁR FERENC Levél a versírásról egy barátomnak A múlt évezred hamvazó havából vettem a leveled, barátom: invitáltál, írjak verset a lapodnak - az örök holnapoknak. Késtem a verssel. Most már a harmadik évezredben vagyok, Ígéret havában, ünneplőben, s élet és halál szavait jegyezgetem a lapodnak éppen... Megesküdtem pedig: örök csend a vers, mélyebb, mint az idő kútja, lélek vezérli, lélek az útja. Szép verset írni egyszerű: megyek az erdei ösvényen át keresve az örök hazát - szívemben kísértő tündököl, énekel, ragyog, öldököl s csipkebokor lángol körben, bennem, a mélyemben, százezermillió évemben... De ennyi lenne, barátom? Igaz ugyan, s ezt belátom: ember vagyok, s az angyalok érettem járnak mind gyalog, s ha szóra nyílok, világok nyílnak: égzengések, hegyomlások, szférák verset írnak, mégis, mégis, a poézis a gyötrelmes Egész képlete, az ismeretlen Isten titkaival tele, s belakván az univerzum tereit szükség, ó, hogy kibetüzze vakon a Teremtő rejtett neveit, de mialatt Istent kitalálom,
