Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - SZEMLE - Bolemant Lilla: Tisztességes lánynak egy ágy kiadó (tanulmány Dávid Terézről)

Tisztességes lánynak egy ágy kiadó

65

megjelent és kéziratban lévő müveiből is részleteket emel a szövegbe, valamint levélrészietekkel is kiegészíti azt. A történetekben a kor ismert politikusaival és közéleti személyiségeivel, művészeivel is találkozhatunk. A pozsonyi filmgyár a megfilmesítését is tervbe vette, de ez végül az 1989-es fordulat után már nem valósult meg. A regény 1986-ban jelent meg az írónő 80. születésnapjára, ami már önmagában figyelemre méltó, mint ahogy még kilencven-egynéhány évesen is teljes szellemi frissességéről tesz tanúbizonyságot a Lacza Éva által készített rádióinterjúban (a beszélgetés később kötetben is megjelent). Dénes Györggyel a könyv megjelenése után két évvel folytatott beszélgetéséből pedig az is kiderül, hogy az Utóirat- ból kimaradtakat tervezi megírni. Erre azonban már nem került sor.

Mészáros László Dávid Teréz nyolcvanadik születésnapja alkalmából foglalta össze az írónő pályáját, és személyében „a csehszlovákiai magyar drámaírás és színjátszás egyik markáns képviselőjét, ifjúsági és gyermekirodalmunk sikeres gaz- dagítóját, valamint sikeres humoros és szatirikus müvek egyéni hangú alkotóját” köszönti.

„...hőseim - mind prózában, mind színpadon - zömében asszonyok. Nem azért, mert magam is nő vagyok, hanem azért, mert a nő is ember. A férfi is az - vitathatatlan -, de a nőnek ezt előbb be kell bizonyítania. [...] Sokat írtam, sokféle nőről írtam, de lehetőleg kerültem a kicsinyes asszonyproblémákat, és aránylag keveset foglalkoztam a szerelemmel. Nem azért, mintha nem tisztelném ezt az érzést, hanem azért, mert csakis az őszinte, a tiszta, az igazi nagy szerelmeket tisztelem” - írja maga Dávid Teréz a Lidércfény címmel megjelent drámakötete előszavában.

S még egy válasz Csepécz Szilvia Iró(nő)nek lenni című interjújából, amely az Új Nőben jelent meg 2004-ben, amikor a 95 éves Dávid Terézt arról is megkérdezte, mit jelen számára az írás: „Megmondjam őszintén? Fölért nálam egy fizikai kielégüléssel. Nekem nem kellett ruha, édesség vagy udvarló: csak írhassak! Ha éjszaka eszembe jutott valami, akkor dunyha alatt, elemlámpa fényénél írtam, mert nem akartam felébreszteni a páromat. Mikor visszaolvastam, elcsodálkoztam: ezt ki diktálta nekem? A történetek magukat írták, csak az első mondatot kellett megtalálni.”

Talán időszerű lenne a Dávid Teréz mondataiból összeállt szövegek újraol- vasása az irodalomtudomány újabb szempontjainak figyelembevételével. Segítségükkel újraértékelhetnénk az 1960-1970-es évek íróinak/írónőinek helyét a ki- sebbségi/többségi magyar irodalmi kánonban. így talán egy újabb, másfajta irodalmi lakhely lenne kiutalható a ma tíz éve eltávozott írónő számára is.