Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - SZEMLE - Bolemant Lilla: Tisztességes lánynak egy ágy kiadó (tanulmány Dávid Terézről)
64 Bolemant Lilla szerzője volt. Olyannyira, hogy szlovák és cseh színházak is sikerrel játszották a darabjait (Időzített boldogság; Bölcs Johanna), a csehszlovák rádió magyar adásában rádiójáték (Lidércfény), a budapesti televízióban pedig tévéfilm is készült belőlük (Bölcs Johanna). Az 1950-es évek közepén a Szlovák Irodalmi Alap magyar nyelvű színműre írt ki pályázatot, amelyen a Lidércfény és a Szvoboda doktor múltja - a Tisztességes lánynak egy ágy kiadó című darab átdolgozott változata - jutalomban részesült, és az előbbit a pozsonyi Hviezdoslav Színház elő is adta. Az 1960-as években Dávid Teréz a Magyar Területi Színház állandó szerzője lett. Közben prózát is írt, elbeszéléseket, regényeket, amelyeknek témáit újabb drámáiban továbbvitte, egyre inkább a komikum felé. Vígjátékait szintén sikerrel játszották. Otthonosan mozgott tehát a dráma és a próza műfajában is. Itjúsági regénynek titulált müvei közül csak A feneketlen láda kincsei felel meg ennek a kritériumnak, sőt inkább a gyennekkönyv, gyermekirodalom kategóriába sorolható. Az Ifjúságból elégtelen és az Időzített boldogság című regényeiben ugyan fiatalok a főszereplők, maga a téma azonban az emberi kapcsolatok és az emberi képmutatás tablója. Drámaírói tehetsége megmutatkozik prózai müveiben is, amelyek pontos szerkezetükkel tűnnek ki. Az Időzített boldogság például az egyes szereplők monológjaiból áll össze, így a cselekményt többféle szemszögből láttatja, a narrátor pedig a pszichológus, aki tulajdonképpen családterápiát végez, miközben a saját magánéleti problémáira is megoldást talál. A gördülékeny stílus, a humor, az irónia, a szatíra eszközeit felhasználva olvasmányos sikerkönyvek szerzőjeként jegyezték Dávid Terézt, de talán éppen szövegeinek olvasmányossága miatt sorolták regényeit az „iíjúsági” kategóriába. Regényei és színművei az 1960-1970-es évek emberi kapcsolatainak aktuális problémáit boncolgatják, amelyek azonban szoros ösz- szefüggésben állnak a kor társadalmi változásaival. Kásahegy című szatirikus regénye szerkezetileg szintén egyedi, mert egy kérdőív kitöltésén keresztül meséli el a 20. század első felének kaotikus történetét, amikor az embernek többször kellett nevet és identitást cserélnie, ha életben akart maradni, és az életben maradás feltétele a mindenkori hatalmi viszonyokhoz való alkalmazkodás volt. Rögtön az első kérdésnél elakad a főszereplő, aki a kérdőív kitöltését kapja feladatul jövendő főnökétől. Takács Mária Antónia a HATT, vagyis a Hangulatot Terjesztő Társaság másodtitkámői állását szeretné elnyerni, az 54 kérdés megválaszolása közben viszont szembesül az őt ért viszontagságokkal. „Kérdésről kérdésre, válaszról válaszra haladva egyre fájdalmasabb, egyre tűrhetetlenebbnek érezzük a norma és az élet, a hatalom és a valóság ellentétét” - írta róla Peéry Rezső a könyv megjelenésekor. Szokatlanul szókimondónak nevezi a kisregényt, és a kis példányszámból is azt a következtetést vonja le, hogy azok közé az irodalmi művek közé tartozik, amelyek „igényük, színvonaluk vagy igazmondásuk okán a szokatlan érdeklődés felkeltését nem ígérik”. Az Utóirat című önéletrajzi ihletésű regény több műfajt is ötvöz; a szerző
