Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Koncsol László: Utam Ipolyihoz (tanulmány)
50 Roncsol László elején Borovszky csapata, hanem az ország két-három nagytáját választotta vizsgálódásainak terepéül. A Csallóközön három, a Hegyentúlon két, a Mátyusföldön is három vármegye törvényhatósága osztozott. Ipolyi kitűzött célja az volt, hogy egyik könyvében útirajzot készít a kiszemelt nagytájról, az azt követő másikban pedig leírja műemlékeit. Erre csak a Csallóköz esetében futotta az idejéből. A Hegyentól- ról csupán útirajzát, a Mátyusföldről a deáki bencés kolostortemplom briliáns, átfogó mütörténeti elemzését róhatta papírra. A magyar művelődéstörténetben valahol Bél Mátyással kezdődött a monumentális, egyszemélyes országfelmérések kísérlete. Korabinsky, Ludovicus Nagy, Vály András, Fényes Elek statisztikai munkái után Ipolyi gyürkőzött neki, hogy beutazza és leírja az ország akkori és történelmi viszonyait, számba vegye és szakszerűen fölmérje műemlékeit. Ez persze sem Bél Mátyásnak, sem Ipolyinak nem sikerülhetett, egy ember élete kevés az ekkora vállalkozásokra. Két szomszédos nagytáj, a Csallóköz és Búrmező lebilincselő útirajzát, valamint a Csallóköz műemlékeit meg-, illetve leírta, de a Mátyusföld részletes rajzáról le kellett mondania, csak a Halotti beszéd lelőhelyének, a deáki bencés kolostortemplomnak történelmi ágyazató, lebilincselő elemzésével készült el. Ezzel a monográfiájával foglalta el székét a Magyar Tudományos Akadémián, 1860-ban, egy évvel Arany Jánost követőleg. Ezt a történelmi, okleveles és művészettörténeti föltárást is zohori szolgálata idején végezte el, és itt dolgozott monográfiáján. A zohori anyakönyvekből naprakészen kimazsolázhatjuk, mikor mennyi időt töltött Ipolyi a plébániától távol, s mikor ki helyettesítette az oltár körül. Ilyenkor járta be lovas kocsiján a fölmérendő csallóközi, hegyentúli és mátyusföldi vidékeket, illetve ruccant föl Pozsonyba és Bécsbe, hogy a káptalani vagy udvari levéltár iratait kutassa. Nevezetes volt találkozása Piry Cirjék Jánossal (1810-1880) a csallóközi Bacsfa ferences kolostorában. Piry az érsekújvári algimnázium tudós tanára, tüzes lelkű magyar plebejus, a szabadságharc után a bacsfa-szentantali rendház, majd kétszer a Mariana magyar ferences rendtartomány főnöke. Pesti ferences tisztségei idején mint a rendház lakója gróf Batthyányi Lajos koporsóját is őrizte, s ő temette nyilvánosan a mártír miniszterelnököt 1870-ben, amikor a kiegyezés utáni politikai viszonyok az aktust lehetővé tették. Piry Pozsonyban, a területi levéltár ferences fonójában őrzött 1848/49-es naplóját 1998-ban kiadtam. „Még inkább meglepett”, írja Ipolyi, „ezen atyák egyikének, ki mint tanár előbb a bölcsészet és klasszikái nyelvek tanításával foglalkozott, az összes régibb és újabb bölcsészi és klasszikái, különösen hellén irodalmat a legjobb példányokban tartalmazó oly teljes könyvtára, hogy bármily szakiskolának is díszére válnék. A zárda egykori elöljárójának, az általa felfedezett s az akadémiának ajándékozott Piry-hártyáról is ismeretes Piry atyának nagy köszönettel tartozunk azon tárgyavatott utasításáért, mellyel bennünket csallóközi kirándulásunkon tájékozott.” Piry 1852- 54-ben vezette a szentantali zárdát, Ipolyi tehát abban az időszakban tájékozódott nála a csallóközi viszonyok felől.
