Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Koncsol László: Utam Ipolyihoz (tanulmány)

Utam Ipolyihoz

51

Szintén a Csallóközi uti-képekben írt Ipolyi a felső-csallóközi (Kis-Duna menti) mezövároska, Vásárút templomában őrzött nagy plébániai könyvtárról. Pár évvel később jutott birtokomba a Rudnay-féle, 1831. évi vásárúti Canonica Visitatio 83 harmadrét oldalas jegyzőkönyvének fénymásolata. A protocollum tételesen is fölsorolja az Ipolyi szerint „müértőleg felállítva és lajstromozva” talált oratóriumi könyv- gyűjteményt. 337 nyomtatott mű szerepel a leltárban, teológia, erkölcstan, cgyházjog, egyháztörténet, konkordanciák, orvoslás latinul, németül, franciául és magyarul, némelyik több kötetben. Josephus Flavius Zsidó háborúja, nyilván görögül, Pázmány prédikációi, Bél Mátyás irólexikona, Bonfini 2 kötetben, a Corpus Juris Hungáriái, Káldy György prédikációi, a Corpus Juris Canonici, Bcrnolák szláv (nyugat-szlovák) nyelvtana, Cicero, a török (ozmán-ottomán) császárok 9 kötetes története latinul, Pápai Páriz szótára, Rotterdami Erasmus görög-latin Újszövetsége, Vergilius Georgiconja Rájnis fordításában, Rájnis Magyar Heliconra vezérlő Kalauza, Rácz Sámuel (A Phy- siologiának rövid summája), a Magyar Nyelv Tanittó Könyv, könyv a dohánytermesztésről, Horatius, Martialis epigrammái, Vörösmarty Zalán Jutása, Martony József 6 kötetes Dictionariuma, Kisfaludy Károly két müve (A tatárok Magyarországban és a Síikor vajda) - és például Kant filozófiája 17 kötetben. A könyvtárt Döme Károly építette ki vásárúti plébános korában, s rokon utóda őrizte a nyelvújítás kori szerző többkötetnyi kéziratos hagyatékával együtt.

Ipolyi fő csallóközi tanácsadója és kísérője a dunaszerdahelyi születésű jó barát, piarista tanár, Csapiár Benedek volt. A mozgékony sorsú Csapiár akkortájt a Kis- Kárpátok keleti lejtőin fekvő híres történelmi városkából, Szentgyörgyről ruccanga- tott át Ipolyihoz, s közelről látta barátja életét. Alkalmanként helyettesítette is a tudós zohori plébánost; ennek nyomait az anyakönyvi bejegyzések híven őrzik. Csapiár később így írt Ipolyiról a Vasárnapi Újságban: „...E futólag érintett életrajzi adatok is tanúsítják egyrészről Ipolyi nagy és komoly előkészületeit, másrészről azt, hogy az eddig felmutatott eredményekhez képest az ő pályája még igen fiatal. Pedig csak kényelmesnek éppen nem mondható hivataláról meggazdálkodott óráit fordíthatja tanulmányaira, s mégis helyzetebeli kötelességeit olyképp teljesíti, mintha kizárólag csupán hivatalának élne. Sokoldalúságát a gyakorlati életben szintúgy, mint az irodalomban nem ok nélkül csodálják ismerői, mert valamint ebben otthonos, a kódexektől s a paleográfiától (régi írások) kezdve le a ponyvairodalomig: úgy a társasélet terén egyenlő könnyűséggel mozog, olykor a legkülönbözőbb viszonyokban. A fen- sőbb körök dísztermeiben otthonos, fesztelenül társalgó, nyílt kedélyű férfiúban alig gyanítanók a különben folytonosan magányában remetéskedő régiségbúvárt, vagy a híveit egyházában s azok kisdedeit az iskolában buzgó áhítattal tanító falusi papot. - Szakbeli dolgozatai mellett éppenily otthonos ő az egyházi irodalom, nevelés és iskola különböző terén, mely irányban már szintén számos értekezése jelent meg...” (Vasárnapi Újság, 1859. 48., 565-566., a szerző - Csapiár - neve nélkül.) Ipolyi ekkor, 1859. november 27-én töltötte be 36. életévét, s még Zohoron szolgált. Innen került egy év múlva Törökszentmiklósra, de közben Zohorra helyeztette a nagyon fiatal és tehetséges szlovák kántortanítót, Zelligcr Józsefet (1837-1886), aki aztán tan