Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Koncsol László: Utam Ipolyihoz (tanulmány)

Utam Ipolyihoz

49

„Zohor, Poson m. tót falu, ut. p. Stomfához észak-nyugotra 1 órányi távolságra. Lakja 1719 kath, 14 zsidó lak. Van kath. pároch, temploma, erdeje, jó káposztája, halastava; két nyomásban homokos szántóföldje, két vízimalma. F. u. gr. Pálffy Leopold.” - Ez Fényes Elek pillanatfelvétele Ipolyi első lelkészi állomáshelyéről a geog- raphiai szótár 1851-es kiadásában. Stummer Arnold ebben a közegben, a Magyar Királyság nyugati peremén, a Morva folyó és a Kis-Kárpátok közé zárt gyepü helyén, egy rég elszlávosodott székely-besenyő határvidéken kezdte meg szolgálatát és tudományos munkálatait. Zohor mind Pozsonyhoz, mind Bécshez közel fekszik, az előbbihez valami 20 km-re, s Ipolyinak akár a bécsi Pázmáncum, akár a pozsonyi ferences rendház szállást biztosított, ha levéltári kutatásokra volt szüksége. Az anyakönyvi bejegyzések elárulják, hogy Arnoldus parochus bőven élt az alkalmakkal. Egyébként az Ipolyi korabeli zohori templom és plébánia helyére azóta újakat emeltek, s pár éve a pápai református gimnázium érettségiző osztályával koszorút helyeztünk az oltár mellé. A szlovák lelkész nem tudta, hogy a falu katolikusait a későbbi besztercebányai püspök szolgálta, de a koszorúzáshoz minden további nélkül hozzájárult, ahogy egyébként a szakolcai városi könyvtár (a Gvadányi-ház) igazgatónője és a gimnáziumé is megengedte, hogy Gvadányiról és Juhász Gyuláról koszorúkkal emlékezzünk meg. Azóta mindkettejükre a szlovákiai magyar honismereti társaság által fölhelyezett kétnyelvű tábla emlékezteti az arra sétálókat. Ugyanakkor kerestük föl a zárt udvarú nagylévárdi habán (újrakeresztelő, anabaptista) házakat, amelyekben ma is az ide emigrált dél-tiroli protestáns mesterek utódai élnek. Ipolyi útinaplója annyi évtized (másfél század) után is kiváló bédekkernek bizonyult. Mondták, hogy a sza- kolcaiak messze földön híres ínyencségét, a kürtőskalácsot (trdelník) Gvadányi erdélyi magyar szakácsnője honosította meg városukban. Újabban, pár éve a szakolcai kürtőskalács mint slovacicum uniós védelmet élvez. Ennyit Gvadányiról és erdélyi szakácsnőjéről.

De honnan Ipolyi ösztönöztetése...? Nyilván először is belülről, aztán a felvilágosodás meg a reformkor hasonló, az ország állapotát részletes statisztikai és más tudományos vizsgálatoknak alávető mozgalmai hatására, de Ipolyi hatalmas, sokrétű életművét a szellemileg nagyon termékeny Mednyánszky család egyik reformkori alakjának, Alajosnak is köszönhetjük. Alajos báró szolgált mintául Ipolyi két csallóközi és egy hegyentúli könyvének, illetve az elvetélt Mátyusföld-leirásból kivirágzott Deáki-monográfiájának megírásához. A vígvári báró két német könyvet is írt a Vág völgyéről. Az egyik útirajzként szolgálhatott mintául Ipolyi számára (Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungarn. 1825, majd 1844), illetve Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit (Pest, 1829). A két német nyelvű munkát Karol Wla- chovský főszerkesztősége alatt kiadója, a Tatran és a budapesti Európa szlovákul és magyarul is kibocsátotta (Regék és mondák. Soltész Gáspár fordítása, 1983, ill. 2004. Festői utazás a Vág folyón. Soltész Gáspár fordítása, 1981). Ipolyi azonban először egy magyar ajkú nagytájat járt be, s már mind a magyar Csallóközt, mind a szlovákok lakta Hegyentúlt a magyar olvasóknak, magyarul írta le. Az is megérdemli figyelmünket, hogy Ipolyi nem a vármegyéket, mint előtte Bél Mátyás, vagy a 20. század