Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - UTAK, TÉZISEK - Koncsol László: Utam Ipolyihoz (tanulmány)
48 Koncsol László lenyomatát a Csallóközi Múzeum kézikönyvtárában találtam meg, Dunaszerdahe- lyen, a többit Pozsony város tudományos könyvgyűjteményében, amelyet azóta kiköltöztettek a régi városházáról, és dobozolva várja, hogy új helyet kapjon valahol. Amikor Ipolyi a megnevezett könyveket a deákmonostori (deáki) történelmi- művészettörténeti szintézissel és Magyar Mythologiá]&va\ papírra vetette, egy hegyentúli szlovák falu, Zohor plébánosa volt. Hoppál Mihály a Mythologia kísérő kötetében fölvázolta a tudós pap egyházi pályaívét, és szólt a hívekkel történt első találkozásairól. Éppen ezekre a drámai mozzanatokra voltam kíváncsi, amikor a plébánia anyakönyveit az egykori Pozsony Megyei Levéltár anyagára épült Állami Területi Archívumban (Štátny oblastný archív - ŠOA - Bratislava) föllapoztam. Az 1845- 1876-os halottas anyakönyvből tudjuk meg (Matricula Defunctorum. Tomus VI. M-2-103, 2842), hogy Stummer Arnold korábbi, nevezetes elődje a beckói ágból született báró Mednyánszky Sándor Cézár volt (Beckó, 1824 - Hyčres, Franciaország, 1857). Konferenciánk előtt ismert, hogy az ifjú Ipolyi élete egy időre a vígvári Med- nyánszky-ág s így részben a beckói família életébe is beleszövődött. (Vígvár: Veslé, Pöstyén közelében.) A két rokon család a kölcsönös személyes kapcsolatokat is ápolta, erről Cézár angolul fogalmazott önéletírása is tanúskodik (The Confessions of a Catholic Priest. London, 1858. Magyarul: Báró Mednyánszky Cézár... emlékezései és vallomásai. Budapest, 1930. A magyar változat ismeretéért Filep Tamás Gusztáv barátomnak tartozom köszönettel). Valószínű, hogy a beckói Cézár és az egy évvel idősebb, Petőfi korú vígvári Ipolyi, s ennek talán maradt is valami nyoma a főpap hagyatékában, ismerte egymást. Mednyánszky mintegy öt hónapig szolgált Zohoron, beszélte is hívei nyelvét, a szlovákot, kétszer esketett, néhányszor keresztelt és temetett, ám 1848 novemberében szó nélkül elhagyta plébániáját, s elindult végzetes főpapi kalandja felé, Görgey főparancsnoki állomáshelyére. Távoztával ez a bejegyzés került a kolerában elhalálozott zo- horiak adatai közé: „Mednyánszky Cesar eltűnte után Petrás János Zohori Lelkész alatt.” A keresztelési anyakönyvben 1849. április 12. után ezt olvassuk: „A lelkészségnek Báró Mednyánszky Cesar általi elhagyatása után Petrás János lelkész-utóda alatt.” Petrás, aki szlovák volt, de az anyakönyveket felsőbb rendelésre magyarul vezette, 1849. június 24-től az epemirigy számos zohori áldozatát eltemette, míg maga is áldozatául nem esett a második nagy európai kolerajárványnak. Ez történt szeptember 1-jén. Holta után egy Mellis Pál nevű ferences fráter, Hoffmann Ferdinánd és Tibenszky Wolfgang (Farkas) segédlelkész szolgálván, ők együtt összesen 34 zohori áldozatot kísértek ki a temetőbe. Stummer-Ipolyira, vagy ahogyan magát a zohori anyakönyvekben aposztrofálta, „Arnoldusparochusra” 1849. október 1-jén és 4-én már csak két epemirigy-áldozat elpa- rentálása várt. Ezzel a zohori járvány ereje ki is merült, s alighanem a roham lecsengésének köszönhetjük, hogy az ipolykeszi (Hont megyei) főszolgabíró zseniális fiát nem Amoldus parochusként, 1849 őszén, Zohoron temették el, hanem Ipolyi Arnold néven, besztercebányai és nagyváradi püspöki rangjával, ünnepelt tudósként szállt sírboltjába, 37 évvel később, egy hallatlanul termékeny, több tudományban úttörő és sok tekintetben betetőző szerepet vitt élet végén, nem 26, hanem 63 évesen, 1886. december 2-án.
