Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Csicsay Alajos: Azóta csöndesebbek az esték (novella)
36 Csicsay Alajos nekem annyi, amennyit itt adnak, hangzott a felelet, de a „gyereket” ez már nem érte utol, az ajtó hamar becsukódott mögötte. Vendel érdektelenül viszonyult sorstársaihoz, egyedül Török Ilona tevékenykedésére figyelt föl, aki igazgatói engedéllyel járt ki a városba vásárolgatni a nehezen mozgóknak. Neki ugyan nem telt a nyugdíjából semmire, még az évi tarifára sem futotta egészen, ezért a benntartózkodását egy-egy hónapra meg kellett szakítania. Ilyenkor azt szokta mondani, megy a lányának segiteni a kertben, s amikor visszajött, nagy élménybeszámolókat tartott arról, hogy milyen gazdag volt odahaza a termés, mekkorára nőttek az uborkák, dinnyék, s milyen sok lett a paradicsom. Csak az igazgató meg a főnővér tudták, hogy Ilonka néninek nincsen senkije, s amikor „szabadságot” vesz ki, egy vállalkozóhoz jár idénymunkára, aki a hiányzó pénzt, mint szponzor, befizeti helyette. A sorstársak, akiknek bevásárolni járt, hosszas kotorászás után a zacskókból szoktak neki adni egy-egy silányabb almát, narancsot, darab süteményt, amit ő szerényen elfogadott és hálásan megköszönt. A férfiak nem szerették Török Ilonát, nem is igen beszélgettek vele, lehetne mondani, lenézték. Egyébként a női részlegre sem jártak át, mert az volt a véleményük, hogy igen nehéz ott az öregasszonyszag. Fekete Vendel viszont - az sem kizárt, hogy épp a feltűnő mellőzés miatt - megkedvelte Iluskát. O is hozatgatni kezdett vele ezt-azt a piacról, de éppen fordítva adózott belőle, mint mások. A gyümölcsből egyet-egyet kivett magának, aztán azt mondta, „máma nem jó a gyomrom, a többi legyen a magáé”. Az asszony kezdetben tiltakozott, de amikor valaki megmondta neki, hogy Vendelnek sok pénze van, kissé restelkedve bár, elfogadta az adományt. Lassacskán barátság szövődött közöttük, s így mindig több mondanivalójuk akadt egymásnak. Egy alkalommal, amikor kettesben maradtak, Vendel így szólt Ilonkához:- Idén ne vegyen ki nyári szabadságot, én majd kifizetem maga helyett a hiányzó összeget! A nő előbb meglepődött, majd megkérdezte:- Maga tudja?-Mit?- Ne tetesse magát, biztosan megtudta...- Nem tudok én semmit, csak azt látom, hogy magával még annyit se törődik a leánya, mint velem a fiam. Török Ilona erre csak annyit felelt, igaz, de mintha megbántódott volna, utána ritkábban járt be a férfiak szobájába. A baj azonban mégis megtörtént. Egy este, amikor már kinótázták magukat az emberek, lámpaoltás után Víg Mátyás a maga tájnyelvén megszólalt:- Jobb lénne Vendee, ha nem kerűgetní azt a kuncsorgó asszont. Nem vészi észre, hogy annak a széme sé áll jól? Különben is, mit akar tűle, iszén magánok má a monya sé áll fő.- Milye? - kérdezte valaki kuncogva az egyik sarokból.- Há a bülléje, no.- Biliéje a kisgyereknek van - hangzott a válasz.- Még a zöreg embéréknek - replikázott Mátyás.
